Sophie's Dinner

...everyone can cook...

2009. november 10., kedd

Vörösborban főtt marhapörkölt

Sá nagypapájától kaptunk 1.5 liter vörösbort, és mivel ennyi nálunk hmmm...sokára fogy csak el, kitaláltuk, hogy legyen egy jó marhapörkölt!
Már ezer éve szerettem volna kipróbálni azt a régi receptet, amiben a hús víz nélkül, CSAK borban készül el. Régen, amikor az ivóvíz még nem volt megbízhatóan jó minőségű, aki megtehette, gyakran (praktikusan a fertőzésveszély miatt) víz helyett is bort ivott. Nem hiszem, hogy nálunk rendszer lesz belőle, de egyszer mindenképp szerettem volna kipróbálni ezt a változatot is.
Az alapreceptem amugy ugyanez, csak ott 1.5 liter bor helyett vizet és az "íz kedvéért" max 2-3 dl bort használok.

Marhapörkölt

  • 1 kg marhalábszár
  • 3-4 fej hagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • pirospaprika
  • 1 zöldpaprika
  • 1 paradicsom
  • 2-3 babérlevél
  • 1.5 l bor (ügyeljünk a minőségre, ne legyen túl savas!!)
  • só, bors, kömény
Ahogy egy szakács barátomtól tanultam, én mindig a sok hagymás marhapörkölt változatot készítem. A hagymától vastag, sűrű szafja lesz a pörköltnek. Egyszerűen kiráz a hideg a folyós-zsírban úszó-átlátszóan narancssárga levű változatoktól... pedig úton-útfélen belefut az ember a kötelező rokonlátogatások alkalmával.

A mi pörköltünkhöz először öszevágjuk a hagymát, mennyiségileg az "amennyit nem szégyenlek kategóriának" megfelelően. Megpucolom és durva darabokra vágom a fokhagymát is.
A marhalábszárat megtisztítom, és kockákra vágom.
Egy kis kanál zsíron (ha nincs, olajon) megpirítom a hagymát, annyira, hogy szép pirult színt kapjon. Beleteszem a húst, és nagy lángon átsütöm. HA már mindenhol fehér, visszaveszem a lángot, és mehet bele a fokhagyma. A hús eddigre már levet enged, mehet hát rá a pirospaprika és egy kis bors. Itt még mindig nem szoktam felönteni, megvárom, miíg a hús saját leve besűrüsödik. Ha ez megvan, felöntöm vörösborral, épp amennyi ellepi. Beleteszem a maradék hozzávalókat, a köményt, a paprikát-paradicsomot. Ezek nélkül is életképes a dolog, de ha van itthon, én mindig használom.
Alapvetően attól függetlenül, hogy bort vagy vizet használok, mindig csak annyira öntöm fel a pörköltet, hogy éppen ellepje a húst a lé. Ez -hasonlóan a hosszú lében főtt és rizottósan elkészitett rizshez - kissé több odafigyelést és kevergetést igényel, viszont alapvetően más állagot és ízt eredményez...

Most borral öntögettük szorgalmasan a pörköltünket, ami egyre sötétebb színt kapott. Az igazsághoz tartozik, hogy félúton meginogtam, és ha nincs mellette Sá, lehet hogy vizzel folytatom a főzést... :)
De Sá szerencsére ottvolt, és meggyőzött (vagyis meggyőztük egymást) hogy ilyen közel még sosem voltunk ennek a régi receptnek a kipróbálásához mint most... igazán kár lenne meghátrálni, bármi is lesz a végeredmény.

Egymást bátorítva kitartottunk, és mire a hús megpuhult, a pörkölt bizony megitta a 1,5 liter vörösbort. Mindezek ellenére ízében egyáltalán nem volt túl boros, vagy neadjisten' alkoholos.

A végeredmény: egy testes, férfias, karakteres, színében sötét pörkölt, ami inkább bográcsba mint hétköznapi vacsorához való. A szaft sűrű, zsírtalan, szinte önálló fogásként megállja a helyét. Mélytányérból, csípőspaprika szeletekkel megszórva, kanállal ettük, természetesen köret nélkül, csak kenyérrel.
Bár csak ketten voltunk rá, alig 1 tányérnyi maradt, amit gyorsabb licitálónk, Sá nyert meg másnap ebédre.

Szép napot!

0 megjegyzés:

Felhasználási feltételek


A blogon található összes fotót és írást bármely módon, forrásmegjelölés nélkül felhasználni, a szerző engedélye és előzetes, írásos beleegyezése nélkül tilos! Megsértése jogi következményeket von maga után!


  © Free Blogger Templates Blogger Theme II by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP