Speckknödel - azaz a tiroli szalonnás gombóc

Pár éve Tirolba kaptunk meghívást egy kedves ismerős családtól. Én nem vagyok egy hegymászós fajta, nekem a "menjünk fel a hegyre" típusú programokban a legizgalmasabb rész a hegytetőn (szerencsés esetben) található, egyszerű ételeket kínáló kis fogadó vagy pihenőhely. Tirolban a helyi vendéglátóink jóvoltából volt szerencsénk egy eldugottabb részt felkeresni, ahol a túra végén egy kis hegyi parasztház és egy néni fogadott minket, helyben készült friss vajjal, sajttal... és gombóccal. Itt az egyetlen zaj a tehenek kolompolása, a levegőt harapni lehet, és csak arra kell ügyelni, hogy nehogy bokáig merüljünk egy hideg kis patakban, vagy egy jó meleg tehénlepényben. :)

Mivel ebéd előtt érkeztünk, meg tudtuk nézni a knödel készítését, amit a néni szerint tradicionálisan a hónalj alatt szokás gömbölyűre formálni... :))) Szörnyülködésünket látva nekünk mégis kézzel készült a tradicionális knödel.

A hónalj alatt gömbölyítős "receptet" azóta sem próbáltam, viszont gombócból kóstoltam több variációt is:

• a simát (levesben kifőzve),
• szalonnásat (főzve és sütve),
• sajtosat (főzve),
• szalonnás-sajtosat (sütve),
• spenótos-sajtosat (főzve),

Érdekes, hogy akkor nem, viszont évekkel később az édes változatba is belefutottam:

• egész eperrel,
• sárgabarackkal,
• mogyorós trüffelkrémmel,
• és egyik legérdekesebb változatként: salzburgi Mozart-golyóval töltve.

Legjobban mégis a szalonnás változat jött be, azon belül is a sütött, majd levesben tálalt megoldás. A receptet is Tirolból kaptam, így azt hiszem ez tényleg egy igazi, ottani íz.

Speckknödel:

• 0,4 kg szárított, kb 1 cm-es kockákra vágott kenyér
• 1-2 fej hagyma
• apróra kockázott húsos szalonna, vagy füstölt parasztsonka
• petrezselyemzöld, snidling, újhagyma szár (ha van)
• 4 tojás
• mischling (házi vegeta, azaz sóban eltett darált zöldésgek - erről majd rakok be receptet)
• kis víz
• bors

A recept előkészítést igényel, ugyanis apró kockákra kell vágni a kenyeret, és sütőben, vagy ha nagyon előre tervezünk, akár levegőn keményre kell szárítani.

Ausztriában lehet kapni nagyon jó minőségű "Knödelbrot"-ot, a kívánt méretre vágott, szárított kenyérkocákat. Ha arra járunk, mindig hozunk pár zacskóval, mert nagyon nagyban megkönnyíti a knödel készítését, és igazán jó ízű. Arrafelé nem a megmaradt kenyereket darabolja-zacskózza a pékség, mint felénk általában, hanem direkt erre a célra sül ki a kenyér. Nagy különbség!!!

Alapos kézmosás szükségeltetik, a knödel összeállítása végig kézzel készül!

A száraz kenyérkockát egy nagy keverőtálba öntjük. ráöntünk 1-2 pohár vizet (menyiségtől függően, először inkább ovatosan, maximum pótoljuk) és összekeverjük/ gyúrjuk. Olyannak kell lennie, hogy még sértse a kezünket, hiszen a vítől a kenyér csak egy része ázik el. Ez eredményezi, hogy a gombóc egyrészt tésztás, másrészt tényleg knödel jellegű lesz az egészben látható kenyérkockák miatt.

Egy serpenyőben megpirítjuk a szalonnát, vagy a sonkát, majd a fennmaradó zsiradékon az apróra vágott vöröshagymát. Pirítsuk ténylegesen aranybarnára, hogy megkapja azt a jellegzetes, édeskés hagymaízt. A megsült hozzávalókat a kenyérhez öntjük, majd mehet bele az apróra vágott petrezselyemzöld, esetleg snidling, vagy apróra vágott újhagyma szár.

A kenyér mennyiségétől függően felverünk 3-4 tojást és a masszához öntjük. Ez is nedvesíti, ragasztja, de itt még mindig éreznünk kell gyúrás közben keményebb részeket.

Kóstoljuk, gyúrjuk, utánizesítjük. Mi minden évben készítünk házi vegetát ami nálunk családilag a "mischling" névre hallgat, ami németül keveréket, korcs(kutyát), összevissza dolgot jelent... :) Én ezt használom hozzá, de ennek hiányában a sima sózás is megteszi, már amennyiben szükséges a sonka-szalonna melett.

Ha kész a tészta, nedves kézzel gombócokká formáljuk. Mi kisebb, max. tojás nagyságú gombócokat szoktunk, mert jobban porciózható a levesbe, de Tirolban kb. hógolyó méretű gombócokat gyúrnak.

Ha elkészültünk a "gömbölyítéssel", már csak annyi a dolgunk, hogy forró olajban pirosra süssük a gombócokat. Mivel a kész gombóc nagyon jól fagyasztható, és egy sima rántott elvest is tartalmas vacsorává varázsol, nálunk mindig nagy menyiségben készül. Itt már praktikus ha fritőzt használunk, mert egységesen szépek lesznek a gombócok.

Ha kisült, mehet rögtön a tányérba, rá a forró (üres) leves... nagyon finom.

A főtt változatot (azt nem sütjük ki előtte) láttam sült malac-savanyú káposzta társaságban is megjelenni, az sem vált hátrányára. Pozitívum, hogy a recept nagyon jól variálható, hiszen az alapreceptből készülhet egyidejűleg (egy kosszal :) natur, sonkás, sajtos, főtt, sütött változat is, fagyasztóba vele.

Ha fagyasztjuk, én vagy időt hagyva neki, szobahőmérsékleten (ez a ritkább, általában a gyors megkívánás, azonnal evés változat játszik), vagy mikróban szoktam teljesen átforrósítani. Levesben melegíteni nem célszerű, mert szét fog esni a forró lében mire felolvadna, és eltűnik a sült jelleg.

Szép napot!

Read more...

Tarta de Santiago - A galíciai mandulatorta

Idén volt három éve, hogy Sá-val elindultunk egy nagy kalandra, hogy végigjárjuk az el Camino de Santiagot, azaz a "hosszú gyalogutat".

Mivel külön mentük, más-más dolgokkal találkoztunk a zarándoklaton, emiatt történhetett, hogy Sá életéből kimaradt ez a híres édesség, miközben én többször, több helyen is kóstoltam. Hogy a hiányt - jobb később, mint soha alapon - pótoljuk, megsütöttem a mandulatortát itthon.

Nagyon jól sikerült, pont mint az eredeti, egyedül a keresztmintázatot nem volt türelmem kivágni, mert a torta már langyosan felvágásra (és kóstolásra) került.

Mivel ennek a receptnek komoly hagyománya és múltja van, érdemes ennek is utánajárni. Kis történelmi áttekintés a torta eredetéről, hiteles forrásból, közvetlenük az EK eredetvédelmi kérelmeket közlő honlapjáról:

Annak ellenére, hogy ebben a régióban alig található mandulafa, Galíciában nagyon régóta fogyasz­tanak mandulából előállított termékeket; az így létrejött hagyományos édességek mára a galíciai konyha szerves részei lettek. Kezdetben csak a legtehetősebb osztályok fogyaszthatták a mandulából készült termékeket, azonban ezek idővel egyre népszerűbbé váltak, és ma már a mandula a hagyományos galíciai desszertek legfontosabb, jellegzetes összetevője. A „Tarta de Santiago” olyan különlegesség, amely a régmúlt galíciai cukrászatának legjobb hagyományaiban gyökerezik.

A manapság a „Tarta de Santiago” néven ismert mandulás piskótáról fennmaradt legkorábbi híradás1577-ből származik, amikor Pedro de Portocarrero a santiagói egyetemen tett látogatása során szem­revételezte, hogy milyen ételekkel és édességekkel kínálják a professzorokat a tudományos fokozatok odaítélése alkalmából. Az első megbízható recepteket a Luis Bartolomé de Leybar által 1838 körül összeállított „Édességek füzete” című munkában, valamint Eduardo Merín „Édességek és sütemények. Igen hasznos könyvintézők, vendéglősök és cukrászok számára” címet viselő könyvében találhatjuk.

Az a tény, hogy ez az édesség egészen a XX. századig nem szerepelt a Spanyolország többi területéhez fűződő receptgyűjtemé­nyekben, arra enged következtetni, hogy nem tartották a közös cukrászati örökség részének, és még később is hosszú időn keresztül regionális különlegességnek tekintették. A galíciai hagyományos cukrászatokban a „Tarta de Santiago” most is a legkésőbb a XIX.század végén kialakult receptek szerint készül A santiago de compostela-i „Casa Mora” alapítója 1924-ben kezdte mandulatortáit a Jakab-kereszt körvonalaival díszíteni. Ötlete nagy sikert aratott, és hama­rosan elterjedt a többi galíciai előállító között.

Na, de lássuk a receptet:

Tarta de Santiago

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg cukor
• 1 tojás sárgája
• csipetnyi só
• 1 citrom reszelt héja

A töltelékhez :

• 25 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 4 egész tojás + a tésztából kimaradó fehérje
• 25 dkg hámozott, aprított mandula
• díszítéshez porcukor

Összekeverjük a tészta hozzávalóit, a vajat, tojást, cukrot és a lisztet, majd belekeverjük a cirtomhéjat és a csipet sót. Jól összedolgozzuk, amennyiben túl szára, darabos lenne, pár kanál vízzel nedvesíthetjük. Tortaformára nyújtjuk, maj egy leszedhető oldalú tortaformába simítjuk, oly módon, hogy az oldalára is jusson.
A törltelékhez előzőleg meghámozzuk a mandulát (forró vízben elég neki egy rövid idő, utána a héj simán eltávolítható). A hámozott mandulát apróra daráljuk. Én aprítógépet használtam. Bele keverem a tojást, a porcukrot és a vajat, amig sűrű, kenhető maszát nem kapok. Ráöntöm a tésztalalapra, és mehet a sütőbe.

Kb 30-35 percig sütöttem, kb 180 fokon, de ez sütőtől függően eltérő lehet. A képen úgy látszik, mintha a töltelék közepe nyers lenne, azonban nem igy van! A cukor és a mandula összesziruposodik, ragacsosan édes lesz, kiválóan ellensúlyozza a keményebb, ropogós alapot. Ha kihült, megszórjuk porcukorral, az eredeti recept szerint kereszt formában.

Igazi kalóriabomba, a finom fajtából!

Szép napot!

Elkészítés:

Read more...

Töpörtyűkrém

Hű, ez a recept egyetemi éveim legkedvesebb reggelijét idézi! Akkoriban nem sok pénzem volt, és sokszor a büfében reggeliztem egykét szelet töpörtyűs kenyeret, egységárban 50 ft-ért. Annyira megszerettem, hogy egyszer kikönyörögtem a büfés nénitől a receptet, és azóta is gyakran elkészítjük. Semmi extra, sőt első olvasatra akár rémisztőnek s tűnhet, hiszen semmilyen friss alapanyagot nem tartalmaz... viszont emiatt nagyon sokáig eltartható. Ez esetben hajlandó vagyok megszegni a "margarint soha" alapelvet is, hiszen ez biztosítja, hogy a krém hűtőből kikapva egy villámgyors, akár "kabátban talponálós" reggeli alapja legyen. Töpörtyűkrém

• 0.5 kg házi töpörtyű, bőr nélkül
• 3-4 ek margarin (így leírva de szörnyű :)
• fokhagymapor
• csipős piros arany
• csemege piros arany
• mustár
• kevés ketchup
• só

A házi töpörtyűt ledaráljuk, és hozzákeverjük a margarint, majd piros arannyal és mustárral ízesítjük. Amennyiben nem elég sós, utánizesítjük. Egyszerű de nagyszerű! :)

Szép napot!

Read more...

Túrós csusza

Egy örökzöld klasszikus következik, aminek mostanában akkora sikere van, hogy minimum heti 1x az asztalra kerül. Valószínűleg nagy szükségem van a kálciumra, hiszen mióta babát várok, korlátlan mennyiségben kívánom a tejterméket. A túrós tésztából én csak a sósat tudom elképzelni, szalonnával és sok sok tejföllel, de találkoztam már eléggé durva kombinációkkal is:

• sós: tejföl, túró, szalonna
• édes: tejföl, túró, porcukor
• szélsőséges: tejföl, túró, porcukor, szalonna (!!)
• roma: tejföl, túró, pörköltszaft
• érdekes: tejföl, túró, porcukor, savanyú uborka (!!!)

Én egy továbbfeljesztett sós változatot készítek a következő módon:

Hozzávalók:

• 1 csomag csuszatészta
• 1 doboz tejföl
• 1 doboz túró
• 1 fej vöröshagyma
• füstölt szalonna
• pirospaprika, só, bors

A tésztát felteszem főni. Amíg elkészül, apróra vágom a szalonnát, és szép pirosra sütöm. A megsüt azlonnákat kiszedem a zsírból, és félreteszem. A szalonnazsírba beledobom a vékony szeletekre vágott vöröshagymát, és jó pirosra sütöm.

A tányérra a következőképp kerül: tészta, rá a sok túró és tejföl (néha előre összekeverem, hogy egyenletessebben be tudja vonni a tésztát). Tetejére felhalmozom a szalonnát és a pirított hagymát, megszórom pirospaprikával, egy kis borssal és sóval.

Bármikor megenném!!! :)

Szép napot!

Read more...