Húsnélküli, avagy Bundáskenyér reloaded ?

Az új VKF kiváló alkalom volt hogy elkészítsem gyerekkorom egyik kedvencét, a "Húsnélküli"-t.

A húsnélküli  - formázástól függően - egy rántott bárminek kinéző dolog, végeredményben a hús panírja, és mivel kívülről jól álcázza magát, általában csak beleharapva önt el bennünket az öröm, esetleg a keserű csalódás. :))

A húsnélküli sosem készült főételként, hiszen a vasárnapi rántotthús készítésekor megmaradt tojás találékony elüntetésére hivatott... azaz csak 1-2 kis darab jutott belőle.

Mint minden ritkaságnak, ennek is nagy értéke volt, és ez fogyott el legelőbb - legtöbbször már ebéd előtt kihalásztam a kisült rántotthúsok közül.

Hozzávalók:

• 
  
  tojás
• 
  
  zsemlemorzsa
• 
  
  mischling (télire eltett sós darált zöldség - vagyis házi vegeta)

Csak véletlen, hogy nemrég új ételt alkottam belőle, pedig a hozzávalók évtizedek óta ugyanazok. A titok a zsemlemorzsa mennyiségben és a felverés módjában áll. Ha ugyanis Húsnélkülit készítek, akkor annyi zsemlemorzsát teszek a felvert tojásba, hogy egy laza, de formázható masszát kapjak. (ez mindig keményedik, ahogy a morzsa megdagad) Kézzel gombócokat alakítok, lelepítom, majd be a forró olajba. Kész.

Viszont! Nemrégiben alig maradt zsemlemorzsám a panírozás végére, igy amikor bekevertem a tojással, egy laza, folyós masszát kaptam. Ezt elkezdtem villával felverni, mintha rántottát készítenék - egészen addig, míg olyan állagot kapok, ami kanállal/villával már kezelhető, viszont kézzel még formázhatatlanul folyós. 

Ezt a masszát kanállal szaggatom bele a forró olajba, és amíg a húsnéküli sül , ez a változat felfújtként fújódik fel, és egy nagyon könnyű, laza pogácsát kapunk... ami ízben leginkább a bundáskenyér közepére

emlékeztet.

Könnyű, lágy, légies  - véletlenül megalkottam egy új feltétet, ami bármely főzelék mellé nettó 2 perben elkészíthető.

Új kedvenc a láthatáron... hurrááá!!!

Read more...