Sophie's Dinner

...everyone can cook...

2009. szeptember 29., kedd

Töltött tojás

A töltött tojás is egy régi tradicionális családi recept nálunk. Túl sokszor nem készül, mivel kicsit be lehet sokallni tőle, leggyakrabban tavaszal, húsvét-böjt, esetleg főtt (piros)tojás túltengés esetén. Tegnap hirtelen megkívántam, így nekem ma ez lesz az ebédem.

Töltött tojás

  • 7 db tojás
  • 1 doboz tejföl
  • mustár
  • petrezselyemzöld
  • kakukkfű (ha van)
  • 1 kis fej lilahagyma
  • 2 db zsemle / 2 szelet kenyér
  • só, bors

    A tojásokat keményre főzöm és meghámozom (ez a legrosszabb rész). Kettévágom őket, sárgájukat egy keverőtálba teszem, villával összetöröm. A 2 szelet kenyeret vízbe áztatom, kicsavarom és a tojáshoz morzsolom. Hozzáadok egy kis mustárt, az apróra vágott lilahagymát és petrezselyemzöldet. Annyi tejfölt teszek hozzá, hogy jól kenhető, de ne túl folyékony "kence" legyen belőle. Só, bors, kész.

      A tölteléket a félbe vágott tojásfehérjékbe töltöm. Ha van olyan rész, ami szakadt, azt apróra vágva a krémhez szoktam keverni, hiszen igazából az a lelke mindennek, a fehérje csónakok (nekem) csak a forma miatt szükségesek. Legszívesebben csak a tölteléket enném, de azt nyersen-sülve-kézzel-villával, a lényeg hogy sok legyen.

        A megtöltött tojásokat jénaiba teszem, és 15 percre forró sütőbe tolom. Frissen főtt pertezselymes rizzsel tálalom.

        Alternatív változatként az összes fehérjét apróra vágva és a töltelékhez keverve isteni tojáskrémet kapunk! mmmmh.....

        Szép napot!

        Read more...

        2009. szeptember 28., hétfő

        Borsófőzelék

        Néha nagyon megkívánom a borsófőzeléket, de ez egyike azon ételeknek, amiket SOHA nem főztünk otthon. Nem emlékszem egyetlen esetre sem, hogy az lett volna az ebéd, a borsót kizárólag levesben használtuk fel. Ennek ellenére és nagyon szeretem a borsófőzeléket, és mivel anyu - állítása szerint - nem tud ilyet főzni, kénytelen voltam a menzai változattal megelégedni. Nem volt ez lemondás részemről, mert átlalában egyben sült, majd szeletenként átpirított hússal adták, mmmmmmh... tényleg utánozhatalan. A menzán mindig külön kértem a húst, így kaptam még egy kis extra szaftot is mellé, ami nem "veszett bele" a főzelék levébe. A gimnázium menzáján ingyen volt a kenyér, korlátlan mennyiségben, így talán ott alakult ki, hogy a kenyeret szinte mindenhez szeretem. Egy-egy gyengébb, vagy nemszeretem étel miatt volt hogy a hús- (csont)levest ettem kenyérrel, sóval. Nagyon szép emlék, most is a számban van az íze.

          Mivel már külön háztartást vezetek, úgy gondoltam ideje megtörni a borsófőzelékmentes életet, hiszen mi lehet abban olyan bonyolult? Megnéztem egy csomó receptet, és az egyetlen igazi kritérium az volt, hogy nekem - a menzai emléknek megfelelően - a borsófőzelék nem fehér, hanem szép paprikás színű.
            Mivel a tejért nem rajongok, így egy receptet sem követtem igazán, az emlékeimben élő ízt kóstolással próbáltam megtalálni... és sikerült!!!!
              Borsófőzelék
                Hozzávalók:
                  • 1 zacskó fagyasztott zöldborsó (esetleg konzerv)
                  • liszt vagy étkezési keményítő
                  • piros paprika
                  • só, bors
                  • fokhagymapor
                  • petrezselyemzöld
                  • olaj

                  A borsót lábosba teszem, és egy kis olajon megpárolom. Apróra vágom a petrezselyemzöldet, és a foró borsóra szórom. Sózom, borsozom, és mivel én nem szeretem az édes ízeket, igy egy kis fokhagymaporral izesítem. Szárazon megszórom egy kisebb kanál liszttel, Elkeverem, majd beleteszem a pirospaprikát. Felöntöm annyi vízzel, amennyi levet szeretnék. Mivel a lisztet a borsóra szórtam, így ilyenkor már nem lesz csomós szaft. Most nem akartam túl lisztesre készíteni, ezért a hosszú lé besűrítéséhez még egy kis keményítőt is használtam.

                      Nagyon finom lett! :)))

                        Sajnos most nem volt itthon megfelelő hús, de legközelebb elkészítem mellé a sültet is! Már alig várom!

                          Szép napot!

                          Read more...

                          2009. szeptember 24., csütörtök

                          Disznóölés klasszik

                          Ó, és a nagy klasszikus...

                            Read more...

                            Disznóölés

                            Mindig szerettem hússal foglalkozni, talán nemhiába... nagyapám hentes volt...!

                              Nem sokszor volt alkalmam résztvenni egy jó disznótorban, pedig szívem szerint mindig segítségnek ajánlkoztam volna! Nálunk a szűk családban nem szokott vágás lenni (városi népség vagyunk :) máshová meg nemigen hívtak meg sosem. Nagy kár, mert valami ősi, erős késztetés van bennem, sütni, főzni, szeletelni, formázni, darabolni, izesíteni, kóstolni...
                                Nem hívna el valaki?
                                  Ide is szívesen elmennék egyszer: Böllérverseny, Napkor, 2008

                                      Read more...

                                      2009. szeptember 21., hétfő

                                      Körömpörkölt (csülökkel)

                                      Bár ritkán készítem, én nagyon szeretem a körömpörköltet. Sá magától nem kéri, vendégnek rizikós feltálalni, így csak néha-néha kerül a menübe.

                                        Ez az étel megállja a helyét igazi bográcsos, szüretelős menüként is, bár ügyeljünk rá, hogy a "kényesebb" vendégeknek is készítsünk valamit! Nálunk igazi szüreti klasszikus fogás még az egyben sült húsok mellett a fasírozott (hidegen), különféle saláták, szigorúan kenyérrel, körettel ilyenkor senki nem vesződik.
                                          A mi helyzetünk kicsit speciális, mivel van (szőlős)hegyünk, viszont az elöregedett szőlőt - szakértelem híján, és egy borzalmas ízű házibor készítése után - apu kivágta. Emiatt a "HEGY" egy sokkal kellemesebb funkciót kapva a sütések-főzések-vendégfogadások-bográcsozások helyszínévé vált. Általában én vagyok a szakács, egyrészt mert imádok főzni, másrészt így ki tudom vonni magam a többi munka alól... :)
                                            Már egészen rég, középiskolás korom óta az én feladatom a megfőtt köröm kicsontozása, ugyanis mindig csak abból tudtam jóízűen enni, amit saját kezűleg válogattam át. Ma általában egyben veszem meg a körmöt, mert az ételbe belefőlő szilánkokat szeretném elkerülni.
                                              Hogy kiadósabb legyen, csülökkel gazdagítjuk, így (kompromisszumot kötve magunkkal és a vendéggel) hús is bőven kerül bele. Az én kedvenceim a köröm belsejében lévő vastag, puhán ragacsosra főtt inak, ezeket van hogy már csontozáskor kilopkodom, sóval és puha kenyérrel.
                                                Lássuk, mi kell hozzá?

                                                  Körömpörkölt

                                                  • 3-4 fej hagyma
                                                  • 4 egész köröm
                                                  • 1 bőrös csülök (a vendégek számától függően lehet első vagy hátsó)
                                                  • sok fokhagyma
                                                  • pirospaprika
                                                  • só, bors
                                                  • babérlevél
                                                  • 0,5 l vörösbor
                                                  • piros arany (opcionális)
                                                  • olaj
                                                  • őrölt kömény

                                                    Ha bográcsban fő majd az étel, a körmöket előző nap készitem el, így a helyszínen már a megtisztított, kész alapanyagot tudom felhasználni. A csülökpörkölt rész teljes egészében a bográcsban fő!

                                                      Ha otthon készítem az egészet: A körmöket megtisztítom, és egy fél fej fokhagymával, egész borssal és babérlevéllel együtt kuktába teszem. Előveszek egy másik edényt . Amig a köröm fő, kockára vágom a hagymát. Ha pörköltet főzök, én mindig sok hagymával dolgozom, szeretem ha az adja meg a szaftot. A hagymát olajon megdinsztelem, majd mehet bele a kockára vágott csülök. Mielőtt bármi mást tennék bele, megpirítom a húst, hogy igaz "pörkölt"-et kapjak. A paprika, só bors csak ezután mehet bele!

                                                        Ha mindez kész, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beleteszem az apróra vágott fokhagymát, köményt, babérlevelet, és majdnem puhára főzöm. Amint elkészül a köröm, aprólékosan kicsontozom, és a húst kockákra vágom. Ha esetleg ez előző nap történik akkor a főzővizet lehűtöm és zsírtalanítom, majd a megdermedő kocsonyás lé is mehet másnap az ételbe.

                                                          A kicsontozott húst a csülökhöz rakom, összeforralom, és utánizesítem. Mehet bele a vörösbor, amivel addig forralom, amig a hús puha, a szaft telten csillogó és ragacsos nem lesz.

                                                            Nálunk ehhez nemigen jár köret, friss kenyérrel, házi (kovászos) uborkával esszük.

                                                              Szép napot!

                                                              Read more...

                                                              Kolbászos bab

                                                              Piedone bográcsban főtt kolbászos babja igazi legenda. Mikor olvastam a Hetedhét Pásztortüzek bográcsverseny kiírását, egyből erre gondoltam. Kicsit szétnéztem a neten, hátha megtalálom az étel eredetét, és a találatokból úgy tűnik, hogy egy igazi mediterrán étellel van dolgunk, mely könnyen a magyar ízlésnek megfelelő egytállá alakítható.

                                                              Hogy mennyire fúziós, azt nehezen tudom megítélni, mindenesetre jó magyar alapanyagokból készítve, igaz nem túl különleges, de micsoda finom!!!
                                                                A kutatás eredménye:
                                                                Toscana, Olaszország: Sausage casserole
                                                                Toulouse, Franciaország: Francia bab toulousi kolbásszal (Gordon Ramsey: Fast Food)Lengyelország: Lengyel kolbászos babragu
                                                                Hát gondolom ez nem eredeti, de egy ausztrál oldalról: Kolbászos-paradicsomos bab egytál
                                                                Mivel a lakásfelújítás közepén járunk, sajnos a kolbászos babot most nem tudtam a kedvenc bográcsomban készíteni, viszont serpenyőben elkészítve is teljes siker volt!
                                                                Lássuk a receptet!
                                                                  Kolbászos bab:
                                                                  • 3 doboz nagy szemű konzerv fehérbab / 500g beáztatott szárazbab
                                                                  • 1 nagy fej hagyma
                                                                  • 2 doboz hámozott paradicsom / szezonban mindenképpen friss!
                                                                  • 0,5 l paradicsomlé (100%)
                                                                  • 3-4 gerezd fokhagyma
                                                                  • 1 szál házi füstöltkolbász (én most Écsi Kolbászt használtam)
                                                                  • 2-3 szelet füstölt szalonna
                                                                  • só, bors, zellersó
                                                                  • kakukkfű, rozmaring (opcionális, mi szeretjük)

                                                                  A serpenyőben (bográcsban :) kiolvasztom a szalonnát. Mivel a kolbászt sülve, és nem főzve szeretem, ezért most teszem bele a felkarikázott füstöltkolbászt. Zsírjára, jó pirosra sütöm. A kolbászt és a szalonnapörcöt kiszedem, (ekkor elkezdenek rájárni a torkosok... nincs is jobb mint egy szelet jó kenyér egy lopott sültkolbászkarikával...) A zsírba beleteszem az apró kockákra vágott hagymát, és aranyszínűre pirítom. (torkosok, 2. felvonás)

                                                                  Ha ez kész van, mehet bele a konzerv paradicsom. Ha frissből dolgozom, én mindig forrázással szoktam eltávolítani a paradicsomhéjat, mert nem szeretem a kész ételből halászgatni. A friss paradicsomokat kockázom, a konzervet fakanállal szétnyomkodom a serpenyőben. Ekkor mehet bele az apróra vágott fokhagyma és a fűszerek. sűrűre főzöm, és hogy ne legyen túl száraz, paradicsomlével öntöm fel.

                                                                  Jó sűrű paradicsomos ragut főzök belőle. Ha konzerv babot használok (szerintem egyszerűbb, van nagyon jó minőségű is), leszűröm, megmosom, és a raguhoz adom. Mehet vissza a füstölt kolbász is! Egyet forr, és készen van. Köretet nem ettünk hozzá, friss puha kenyérrel, és egy pohár borral igazán ellenálhatatlan.

                                                                  Szép napot!

                                                                  Read more...

                                                                  2009. szeptember 3., csütörtök

                                                                  Almáslepény, az a régi menza íz

                                                                  Ha visszaemlékszem az iskolás évekre, mindig is menzás voltam. Voltak ételek, amiket imádtam, és egyszerűen azóta sem sikerült itthon megismételni azokat az ízeket... valószínűleg a mennyiséget, az együtt sülő-fővő többszáz adag koncentrált ízét nem is sikerülhet soha. Sütemény nagyon ritkán volt, - szerencsére, mert nemigen ettem az édeset - viszont a menzai almáslepény egy-egy tartalmas leves, babgulyás után máig emlékezetes.

                                                                  Emiatt muszáj megörökítenem ezt a receptet, ami ízében, állagában, illatában is azokat az időket idézi. Nagyon finom, teljes siker volt!!!

                                                                    Almás lepény

                                                                    Hozzávalók a tésztához:

                                                                    • 40 dkg finomliszt
                                                                    • 1 kocka Rama margarin (25 dkg )
                                                                    • 12 dkg porcukor
                                                                    • 1 tojás
                                                                    • 1 citrom reszelt héja
                                                                    • 1/2 csomag sütőpor
                                                                    • 1 csomag vaniliás cukor
                                                                    • csipetnyi só

                                                                    Hozzávalók a töltelékhez:

                                                                    • 1,5 kg alma, lereszelve, kinyomkodva
                                                                    • 1 citrom leve (aminek már elhasználtuk a héját a tésztába)
                                                                    • 5-10 dkg cukor (lehet kevesebb, ha az alma amúgy is édes)
                                                                    • 1 csomag vaniliás cukor
                                                                    • 1 evőkanál fahéj
                                                                    • 10 dkg durvára vágott, esetleg őrölt dió
                                                                    • mazsola (opcionális, mi szeretjük, de a menzaiban sosem volt )

                                                                    Először összegyúrom a tészta hozzávalóit. Nem kell sokat kihozni belőle, problémamentesen össze fog állni. A tésztagombócot kettévágom, és a felét elkezdem kinyújtani, tepsi nagyságúra. Nekem ez a mennyiség a nagyobbik, piros tepsimet töltötte meg, a sütőhöz kapott nagytepsihez dupla (de legalább 1,5x-es) adagot kell haszálni!

                                                                    Elkészítem a tölteléket. Megkérem a páromat, hogy reszelje le a hámozott almát. :) Jól kinyomkodom, majd a fahéjjal, citromlével, cukorral együtt serpenyőben pirítani kezdem, hogy a maradék víz is elpárologhasson. Mikor nem tűnik vizesnek, és a lakást már beborította a fahéj illata, ideje összeállítani a süteményt. Legutóbb, mivel épp találtam itthon, mazsola helyett szárított vörösáfonyával gazdagítottam a tölteléket.

                                                                    A kinyújtott tésztát a tepsibe simított szilikon sütőlapra terítem. Vastagon megszórom vágott/őrölt dióval, majd rásimítom a megpárolt alma tölteléket. A tészta másik felét is kinyújtom, beborítom vele a lepényt. Megszurkálom villával, és megkenem egy felvert tojással a tetejét, hogy szép csillogó színt kapjon a sütéskor.

                                                                    Kb 180 fokon sütöttem, amig a teteje szép egységes piros színt kapott. Az első szeletek már forrón elfogytak! :)

                                                                      Szép napot!

                                                                      Read more...

                                                                      Sós citrom

                                                                      Tavaly tavasszal Nepálban jártunk, ahonnét -természetesen - soksok fűszert, konzervet, gasztro érdekességet hoztunk. Ezek egyike a sós citrom, amire Sá annyira rákattant, hogy muszáj volt itthon reprodukálni. A recept teljes siker, talán jobb mint az eredeti. Lássuk, mi kell hozzá:

                                                                        Sós citrom:
                                                                        • kb 2 kg citrom
                                                                        • sok sok só
                                                                        • szemes bors, babérlevél, rozmaring, kakukkfű, a kívánt íz függvényében
                                                                        Elkészítés:
                                                                          A citromokat megmossuk, majd forrásban lévő bő vízbe dobáljuk, hogy elpusztítsuk az esetleg a héjon lévő baktériumokat. Rövid forralás után szűrővel kiemeljü, majd hosszanti irányban 4-6 cikkre daraboljuk őket. A szeleteket egy lavórba dobjuk, és vastagon beboritjuk sóval, mintha sonkát sóznánk. Ekkor rakjuk bele a tetszőleges száraz fűszereket. A citrom levével a só egy nedves "habarccsá" áll össze, ezzel jól átdörzsölünk minden citrom részt, hogy a legapróbb helyre is eljusson. A szeleteket a nedves sóval együtt üvegekbe töltjük. (a lenti képen bal oldalt az eredeti üveg)

                                                                          Az üvegeket lezárjuk. Pár hét érlelés után a ciromlé teljesen feloldja a sót, és egy sűrű "sószirup" képződik. Innentől már fogyasztható, de igazából bármeddig eláll.

                                                                          Figyelem! Fűszerként használjuk, mert borzasztóan intenzív sós-savanyú ízbombát kapunk! Halakhoz, mártásokhoz elég csak egy pici darabka. Bááár... előfordul, hogy Sá fomabontó módon vajaskenyérre szeleteli. Teljesen rá lehet kattanni.

                                                                            Szép napot!

                                                                            Read more...

                                                                            2009. szeptember 1., kedd

                                                                            Tükörtojás mama módra

                                                                            Nagyon régi gyerekkori emlékem, ahogy a mama a tükörtojást bő zsírban sütötte. Azóta ez már egészségtelennek számít, de nemrég megkívántam azt a régi, összehasonlíthatatlanul más, gazdag ízt.

                                                                            Bár nem fogom így csinálni minden alkalommal, ez a tükörtojás egy élmény volt, elfelejtett emlék, a gyerekkor íze...

                                                                              Szép napot!

                                                                              Read more...

                                                                              Felhasználási feltételek


                                                                              A blogon található összes fotót és írást bármely módon, forrásmegjelölés nélkül felhasználni, a szerző engedélye és előzetes, írásos beleegyezése nélkül tilos! Megsértése jogi következményeket von maga után!


                                                                                © Free Blogger Templates Blogger Theme II by Ourblogtemplates.com 2008

                                                                              Back to TOP