Sophie's Dinner

...everyone can cook...

2011. március 7., hétfő

Túrós pogácsa - OVCS

Általában, ha valamit sütőben készítek, igyekszem valami szintén sütőben készülő kiegészítő ételt is betervezni - mondván, hogy "ha már úgyis meleg a sütő..."

Ma a világ legkönnyebb túrós pogácsáját készítettem el. Nagyon szeretem ezt a receptet, mert nettó 10 perc bekeverni és mehet is a sütőbe, alig kell hozzá valami, és általában már langyosan elfogy. 


Hozzávalók:
  • 25 dkg túró (1 doboz)
  • 25 dkg margarin (1 kocka)
  • 25dkg liszt
  • 1,5 kiskanál só
  • 1 tojás a megkenéshez
  • reszelt sajt a tetejére
  • köménymag
Elkészítés: 

A hozzávalókat összedolgozzuk, a margarint hidegen gyúrjuk bele a tésztába.
Kb kisujjnyi vastagságúra nyújtjuk, majd derelyevágóval felkockázzuk. (persze lehet szaggatni is, de én kényelmesebb vagyok). Sütőpapírra helyezzük, felvert tojással megkenjük, reszelt sajtot teszünk rá, és köménymagot - ki hogyan szereti.
Addig sütjük, amig szép piros nem lesz. Isteni!!!!


Szép napot!

Read more...

Toros káposzta - OVCS

Bár a toros káposzta hagyományosan disznóölés napi étel, a panelben viszonylag ritkán tarthatunk disznótort. A hétvégén valami káposztásat ettem volna, volt otthon egy fél csülök is, így hirtelen ötlettől vezérelve emellett döntöttem. Még soha nem próbáltam, és mivel a kismókus éppen délutáni alvást tartott, sem az internet, sem a 2 polcnyi szakácskönyv nem volt elérhető. Mivel tartottam tőle, hogy a csülök bőre sima tepsis sütés esetén rágós lesz, hirtelen megfontolás után a hús előp
A recept tehát ráérzésre készült, de a férjem beszavazta a "bármikor megenném" kategóriába. :))

Toros káposzta - hozzávalók: 
  • egy nagyobb csülök fele, esetleg bármilyen vegyes apróhús
  • 1 kg savanyú káposzta
  • fehér bor
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy vöröshagyma
  • só, bors, őrölt kömény, babér levél, mischling (házi vegeta)

Elkészítés: 

A savanyú káposztát 2-3 gerezd apróra vágott fokhagymával, és babér levéllel feltesszük főni. Egy nagyobb lábosban  megpirítom a kockákra vágott vöröshagymát, majd ráteszem a húst. Fehéredésig pirítom, majd felöntöm egy kis fehérborral. Mehet bele a maradék 2-3 gerezd felaprított fokhagyma. A húst őrölt köménnyel, borssal, és egy kis mischlinggel ízesítem, majd majdnem puhára párolom. (a lényeg a bőrös rész)
Ezután - mivel alapvetően sült hússal szeretném az ételt készíteni, a megpárolt húskockákat egy kiolajozott tepsibe borítom. A hagyma addigra már sűrű mártássá változott, ami nagyszerűen rápirul majd a húsra.


A csülköt forró sütőbe tolom, és addig pirítom, amíg igazán szép színe lesz. Közben néhányszor átkeverem, hogy mindenhol meg tudjon pirulni. Nem elhanyagolható szempont, hogy ilyenkor még egy csomó zsír kisül, amit az összekeverés előtt szépen le lehet önteni. A szaft rásül a húsra, így a lényegből semmi nem vész kárba!
Közben megpuhult a káposzta is. 


Miután a felesleges zsírt leöntöttem róla, a húst összeforgatom a megpárolt káposztával.


Sok tejföllel, puha kenyérrel isteni ebéd volt, amely nem kivánt sem előételt, sem desszertet, de azért egy tepsi túrós pogácsát sütöttem mellé...



Szép napot!


Read more...

2010. július 29., csütörtök

Rántotthús

óóóóó igen!!!

Read more...

2010. május 13., csütörtök

Fenyőszörp - hóolvadással (VKF 34)


Évekkel ezelőtt, egy régi erdélyi szakácskönyvben olvastam a fenyőszörp receptjét, de eddig még csak egyszer készítettem el. Most kiváló alkalom kínálkozott, hiszen szezon van, ráadásul a VKF témájá is idevág. Sokan nem tudják, de a fenyő is afrodiziákum, illóolaját vízbe csepegtetve impotencia tüneteinek enyhítésére használható.

Lássunk most egy érdekes, új megközelítést!

Fenyőszörp
  • Friss fenyő hajtások, esetleg friss zöld fenyőtobozok
  • cukor
A fenyőhajtásokat leszedjük, és cukorral rétegezve jó szorosan befőttesüvegbe tesszük. Munkánk véget is ért... a fenyőből kiváló nedvesség a cukrot feloldja, és a szörp önmagától elkészül. 
Nagyon érdekes figyelni a folyamatot, az olvadó cukor ugyanis kisértetiesen emlékeztet a tavaszi hóolvadásra. 
A gyerekek élvezni fogják!




A tetejére kerül egy réteg cukor és jó szorosan lezárjuk.
Ha meleg, napos helyre tesszük, az olvadási folyamat még gyorsabb!


1. nap  - a cukor már összeesett és tömörült


2. nap - már megvan a gyönyörű hóolvadás minta! :)


Most ott tartunk (4. nap) hogy a cukor már szinte teljesen folyékony, viszont a 720ml-es üveg kb feléig ér fel a szörp. Mivel nagyon tömény, és inkább csak "fűszerként" használjató mint klasszikus szörpként, nem is baj ha a mennyiség nem annyira óriási. Viszont úgy látom, hogy a fenyőhajtások még elég frissek, és van még bennük nedvesség - ezért valószínűleg feltöltöm még cukorral az üvegemet. 

Ha esetleg nem fenyőhajtásból, hanem friss fenyőtobozból készül a szörp, a tobozokat késsek fel kell vágni, legalább félbe, de inkább szeletekre. Ekkor még erősebb, kicsit gyantásabb ízű szörpöt kapunk.

Akár salátára, palacsintára, erdő-limonádéba, esetleg vadakhoz ajánlom!
Tömény erdőillat és íz... :)

Szép napot!

Read more...

2010. április 27., kedd

Kacsasütés tudományosan

Erre a videóra véletlenül bukkantam rá.
Werner Gruber szakács, és nem mellesleg a bécsi egyetem fizikusa... :)

Kacsasütés tudományosan:

Read more...

2010. február 27., szombat

Húsnélküli, avagy Bundáskenyér reloaded ?


Az új VKF kiváló alkalom volt hogy elkészítsem gyerekkorom egyik kedvencét, a "Húsnélküli"-t.
A húsnélküli  - formázástól függően - egy rántott bárminek kinéző dolog, végeredményben a hús panírja, és mivel kívülről jól álcázza magát, általában csak beleharapva önt el bennünket az öröm, esetleg a keserű csalódás. :))

A húsnélküli sosem készült főételként, hiszen a vasárnapi rántotthús készítésekor megmaradt tojás találékony elüntetésére hivatott... azaz csak 1-2 kis darab jutott belőle.
Mint minden ritkaságnak, ennek is nagy értéke volt, és ez fogyott el legelőbb - legtöbbször már ebéd előtt kihalásztam a kisült rántotthúsok közül.

Hozzávalók:


  • tojás

  • zsemlemorzsa

  • mischling (télire eltett sós darált zöldség - vagyis házi vegeta)

Csak véletlen, hogy nemrég új ételt alkottam belőle, pedig a hozzávalók évtizedek óta ugyanazok. A titok a zsemlemorzsa mennyiségben és a felverés módjában áll. Ha ugyanis Húsnélkülit készítek, akkor annyi zsemlemorzsát teszek a felvert tojásba, hogy egy laza, de formázható masszát kapjak. (ez mindig keményedik, ahogy a morzsa megdagad) Kézzel gombócokat alakítok, lelepítom, majd be a forró olajba. Kész.

Viszont! Nemrégiben alig maradt zsemlemorzsám a panírozás végére, igy amikor bekevertem a tojással, egy laza, folyós masszát kaptam. Ezt elkezdtem villával felverni, mintha rántottát készítenék - egészen addig, míg olyan állagot kapok, ami kanállal/villával már kezelhető, viszont kézzel még formázhatatlanul folyós. 
Ezt a masszát kanállal szaggatom bele a forró olajba, és amíg a húsnéküli sül , ez a változat felfújtként fújódik fel, és egy nagyon könnyű, laza pogácsát kapunk... ami ízben leginkább a bundáskenyér közepére
emlékeztet.


Könnyű, lágy, légies  - véletlenül megalkottam egy új feltétet, ami bármely főzelék mellé nettó 2 perben elkészíthető.

Új kedvenc a láthatáron... hurrááá!!!

Read more...

2010. január 29., péntek

Malaccal teljes

Azt hiszem ezt mindenkinek látni kell! :))

>

Read more...

2010. január 21., csütörtök

Játssz velünk!!!

What's for dinner? 

klikk a címre!

Read more...

2010. január 4., hétfő

Birsalmasajt torta aszalt gyümölcsökkel

Baba alszik, egy gyors bejelentkezésre futja... elkészitettem én is a gasztroajándékomat a VKF-re, és egy gyenge 1,5 hónapos csúszással be is tudom blogolni! :) A napjaink még mindig nem a főzésről szólnak, illetve a blogolás oldala a nehezebb dió!

Lássuk az én gasztro ajándékomat:

Birssajt torta aszalt gyümölcsökkel


  • birsalma
  • cukor

  • dió

  • vörös áfonya (aszalt)

  • aszalt gyümölcsök a díszítéshez

  • méz

  • türelem

A birsalmát héjastól feltettem főzni, majd mikor elegendően puha lett, merülőmixerrel pépesíettem. Beletettem a darált diót és az aszalt vörösáfonyát.  A szabvány 1 kg-hoz 80 dkg cukor aránynál én jóval kevesebbet használtam, emiatt a szilárdulási idő jelentősen nőtt. A kész lekvárt gyümölcstorta formába öntöttem, és szikkadni hagytam 1-2 hétig. Mikor elegendően szilárdnak tűnt, kiborítottam, de mivel túl kevés cukrot használtam, a belseje még egyáltalán nem volt szilárd. Emiatt kiborítva is száradnia kellett majd' 1 hónapot! Szerencsére az idő megoldotta a problémát és karácsony előtt szép keményre szikkadt a birstorta formám.

 

A torta tetejét megkentem sűrű napraforgómézzel, majd aszalt barackkal, szilvával, dióval, datolyával és kandírozott narancshéj kockákkal díszítettem.

Hatalmas sikere volt!!!


Tanulság a jövőre: több cukorral jelentősen gyorsíthatom a folyamatot!!!

Szép napot!

Read more...

2009. december 24., csütörtök

Karácsony

„Engedje az isten, hogy több karácsonynapokat megérhessünk, erővel, egészséggel. Semmilyen bánattal, több örvendetes napokkal. Adjon az úristen bort, búzát, békességet, lelkünknek örök üdvösséget. Ha pedig az úristen kiszólít bennünket az árnyékvilágból, adja meg az örök boldogságot, szívemből kívánom, e szóval és mondásommal: dicsértessék a Jézus Krisztus!” „Köszönöm emberek, maguknak is boldog karácsonyt!”

Read more...

2009. december 5., szombat

Babázunk!

Régóta nem volt bejegyzés, bár főztem sokfélét.
A "lustaság" oka nagyon örömteli, november 23-án megszületett a mókusmenza legkisebb kosztosa, azaz a pici babánk! Egy kicsit elsodortak az események, de hamarosan folytatjuk... :)
Azt meg különösen alig várom, amikor már együtt főzünk a pici lánnyal!

Szép napot!

Read more...

2009. november 10., kedd

Vörösborban főtt marhapörkölt

Sá nagypapájától kaptunk 1.5 liter vörösbort, és mivel ennyi nálunk hmmm...sokára fogy csak el, kitaláltuk, hogy legyen egy jó marhapörkölt!
Már ezer éve szerettem volna kipróbálni azt a régi receptet, amiben a hús víz nélkül, CSAK borban készül el. Régen, amikor az ivóvíz még nem volt megbízhatóan jó minőségű, aki megtehette, gyakran (praktikusan a fertőzésveszély miatt) víz helyett is bort ivott. Nem hiszem, hogy nálunk rendszer lesz belőle, de egyszer mindenképp szerettem volna kipróbálni ezt a változatot is.
Az alapreceptem amugy ugyanez, csak ott 1.5 liter bor helyett vizet és az "íz kedvéért" max 2-3 dl bort használok.

Marhapörkölt

  • 1 kg marhalábszár
  • 3-4 fej hagyma
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • pirospaprika
  • 1 zöldpaprika
  • 1 paradicsom
  • 2-3 babérlevél
  • 1.5 l bor (ügyeljünk a minőségre, ne legyen túl savas!!)
  • só, bors, kömény
Ahogy egy szakács barátomtól tanultam, én mindig a sok hagymás marhapörkölt változatot készítem. A hagymától vastag, sűrű szafja lesz a pörköltnek. Egyszerűen kiráz a hideg a folyós-zsírban úszó-átlátszóan narancssárga levű változatoktól... pedig úton-útfélen belefut az ember a kötelező rokonlátogatások alkalmával.

A mi pörköltünkhöz először öszevágjuk a hagymát, mennyiségileg az "amennyit nem szégyenlek kategóriának" megfelelően. Megpucolom és durva darabokra vágom a fokhagymát is.
A marhalábszárat megtisztítom, és kockákra vágom.
Egy kis kanál zsíron (ha nincs, olajon) megpirítom a hagymát, annyira, hogy szép pirult színt kapjon. Beleteszem a húst, és nagy lángon átsütöm. HA már mindenhol fehér, visszaveszem a lángot, és mehet bele a fokhagyma. A hús eddigre már levet enged, mehet hát rá a pirospaprika és egy kis bors. Itt még mindig nem szoktam felönteni, megvárom, miíg a hús saját leve besűrüsödik. Ha ez megvan, felöntöm vörösborral, épp amennyi ellepi. Beleteszem a maradék hozzávalókat, a köményt, a paprikát-paradicsomot. Ezek nélkül is életképes a dolog, de ha van itthon, én mindig használom.
Alapvetően attól függetlenül, hogy bort vagy vizet használok, mindig csak annyira öntöm fel a pörköltet, hogy éppen ellepje a húst a lé. Ez -hasonlóan a hosszú lében főtt és rizottósan elkészitett rizshez - kissé több odafigyelést és kevergetést igényel, viszont alapvetően más állagot és ízt eredményez...

Most borral öntögettük szorgalmasan a pörköltünket, ami egyre sötétebb színt kapott. Az igazsághoz tartozik, hogy félúton meginogtam, és ha nincs mellette Sá, lehet hogy vizzel folytatom a főzést... :)
De Sá szerencsére ottvolt, és meggyőzött (vagyis meggyőztük egymást) hogy ilyen közel még sosem voltunk ennek a régi receptnek a kipróbálásához mint most... igazán kár lenne meghátrálni, bármi is lesz a végeredmény.

Egymást bátorítva kitartottunk, és mire a hús megpuhult, a pörkölt bizony megitta a 1,5 liter vörösbort. Mindezek ellenére ízében egyáltalán nem volt túl boros, vagy neadjisten' alkoholos.

A végeredmény: egy testes, férfias, karakteres, színében sötét pörkölt, ami inkább bográcsba mint hétköznapi vacsorához való. A szaft sűrű, zsírtalan, szinte önálló fogásként megállja a helyét. Mélytányérból, csípőspaprika szeletekkel megszórva, kanállal ettük, természetesen köret nélkül, csak kenyérrel.
Bár csak ketten voltunk rá, alig 1 tányérnyi maradt, amit gyorsabb licitálónk, Sá nyert meg másnap ebédre.

Szép napot!

Read more...

2009. november 9., hétfő

Sárgaborsó főzelék - füstölt csülökkel

Biztosan sokak számára hihetetlen, de a városunkban lévő kórházi menza JÓL FŐZ!
A múlt héten sárgaborsó főzeléket ettem, és annyira jól esett, hogy elhatároztam az itthoni ismétlést.
Első lépésben beszereztem egy jókora füstölt csülköt hozzá...

Sárgaborsó főzelék:

  • 1 zacskó sárgaborsó
  • 2 kis fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • só, bors, pirospaprika, babérlevél
  • füstölthús lé (ha van)
Korán reggel feltettem a csülköt főni, ezzel egy időben beáztattam a sárgaborsót. Mire a csülök kész lett (úgy 2 óra alatt) addigra a borsó is szépen megdagadt.
A 2 kis fej hagymát apróra vágtam, és kevés olajban megpirítottam. Egy kis pirospaprikával megfuttattam, majd irány bele a sárgaborsó, a fokhagyma és a babérlevél.
A füstölt levet lezsíroztam (legjobb kifagyasztani valami hideg helyen, akkor egyben lejön a zsír a tetejéről) és víz helyett ezzel öntöttem fel a sárgaborsót.
Nem kell neki túl sok idő, és főni, sűrüsödni kezd. Én a rántást nem sokszor alkalmazom,  a széteső borsószemek sürítik inkább a főzeléket.
Főtt csülökszeletekkel tálalom... hmmmm... :)

Ha nincs itthon csülök, akkor hagymás zsírral esszük! Egyik jobb mint a másik!!!

Szép napot!

Read more...

2009. november 6., péntek

Császármorzsa

Hétközben általában Sá vásárol, most azonban dolgom volt a városban, így hazafelé beugrottam Zsuzsi nénihez a sarki miniboltba. Ma nem ő volt szolgálatban, hanem a fia, Pisti, aki egyszerűen imád beszélgetni... mindenkivel, mindenféle témáról. Miközben kitárgyaltuk a klasszikus "mikorra vagy kiirva?" kérdéskört, jól körbenéztem a kisboltban, aminek az alapterülete háááát... nem lehet több mint 8-9 m2.
Ennek ellenére, Pistinél minden van, a szülinapi torta-tüzijátéktól kezdve a gumicukor-vámpírfogig! Most egy zacskó búzadarán akadt meg a szemem, és egyből megkívántam a császármorzsát. A búzadara nem gyakori vendég nálunk, ez a 2. kiló amit életemben vásároltam, az elsőnek a felét ráadásul a molyok ették meg. :)

A császármorzsáról annyit tudok, hogy fényévente 1x megkívánom (szerinetm az utóbbi 10 évben nem ettem) és hogy kell bele búzadara. Egyesek szerint. Mások szerint nem kell.

Gondoltam, ha már itt vagyok, megkérdezem, Pistiék hogy csinálják.
Teljes tanácstalanság, majd mentő ötletként Pisti felesége (igen, ő is befutott) felhivta Zsuzsi nénit, aki kikereste a családi receptet, majd bediktálta a hozzávalókat és az elkészítést.

Na, ezek után már nem lett volna képem nem kipróbálni Pistiék császármorzsáját, és igen, nem bántam meg!
A (+)-al jelölt hozzávalókat hirtelen felindulásból, kipróbálás címszó alatt szintén beletettem, a (-) jelölés az én változatomból ma - tudatosan - kimaradt.

Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • 25 dkg búzadara
  • 0,5 l tej
  • 4 tojás
  • cukor (-)
  • mazsola (+)
  • 1 cs vaníliás cukor (+)
  • fahéj (+)

A tojásokat szétválasztjuk, habot felverjük. A mazsolát forró vízben beáztatjuk.
Minden száraz összetevőt összekeverünk a tejjel és tojással, majd beletesszük a habot. Állni hagyjuk egy picit, hogy a dara megszivja magát. Én most raktam bele egy kis fahéjat is, nem ártott neki.

Zsuzsi néni szerint a maszát serpenyőben sütjük, mivel azonban épp sütőtököt sütöttem... az egészet egy kivajazott tepsibe borítottam, és " irány a redli" - azaz sütőbe vele.
Addig sütöttem, amig a teteje szint nem kezdett kapni, ekkor elővettem, fakanállal összetörtem, és forrón leteszteltem.

Finom! :) A cukor hiánya szerintem a vaníliáscukor és a mazsola miatt egyáltalán nem zavaró, Sá - az édesszájú - meg majd bőven megöntözi házi lekvárral, vagy jól megporcukrozza a tetejét...
Csak el ne felejtsek Pistinek beszámolni a sikerről...!

Szép napot!

Read more...

2009. november 3., kedd

Gyömbéres melaszos keksz - avagy mi köze Sámsonnak az IKEÁ-hoz?

Húhúú, ez a recept valóban az év felfedezése!!! Egyszerűen megőrülök az IKEA-s gyömbéres kekszért, rajongó vagyok, éjszakánként-reggelente-napközben rájárok, hogy csak egyet, meg mégegyet... és talán még ezt az utolsót.... Az egyetlen ami visszatart, hogy 150 km-re esik a lelőhely, ráadásul ilyen ipari mennyiség mellett borzasztó az ára is, kb 700 ft egy kicsi dobozzal.

    Muszáj volt találnom valami alternatív megoldást... ééééés.... igen. Sikerült!
      Egy kedves jó ismerősünk édesipari mérnök, aki otthon van a mindenféle kekszek, ropogósok, szárazsütik dolgában, adódott hát az alkalom, hogy megkérdezzem, nem tud-e segíteni. Egyből elémvarázsolt 3 amerikai-svéd-norvég(?) receptet, amiből hamar kiszűrtük azt az egyet, ami az igazi lehet.
        Az első próbatételt a melasz beszerzése jelentette. Felhivtam egy csomó bioboltot, és végül sikerült nádmelaszt kerítenem. :))) A melasz egyébként a cukorgyártás egyik mellékterméke, elvileg egy olcsó valami, hát nekem egy 475 g-os konzerv kb. 800 Ft-ba került. Ez 3 adagra lesz elég, azaz összesen 6 tepsi kekszre! Szuper!
          A melasz jómaga amúgy egy igen dekoratív (retro) piros "festékesdobozban" van, úgy kell lefeszegetni a tetejét. Első meglepetésemben mutatom is Sá-nak, hogy "nézd csak, döglött oroszlán van rajta! " Erre Sá rávágja, hogy ez nem egyszerűen dögkött oroszlán, hanem nézzemcsak meg, ez Sámson története: Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből.

            Gyorsan kikereste nekem, és tényleg...
            Röviden, mert érdekes:
              Sámson feleséget választott a filiszteusok leányai közül. Lement apjával és anyjával Timnába, és mikor elért a timnai szőlőkig, egy fiatal oroszlán jött ordítva eléje. Rászállt Sámsonra Jahve szelleme és szétszakította puszta kézzel az oroszlánt, akár egy gödölyét.
                Ment tovább és beszélt a nővel. Napok múltán visszatért hozzá, hogy feleségül vegye, s letért az útról, hogy megnézze az oroszlán hulláját, és az oroszlán testében méhrajra talált és mézre.
                  Tenyerére vette a mézet és ment tovább, és útközben evett belőle, elment apjához és anyjához, adott azoknak is, és ettek azok is belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből szedte a mézet.

                  Apja is lement ekkor a nőhöz, és Sámson lakomát adott. Harminc filiszteus ifjú lakomázott vele, és mondta nekik Sámson:
                    - Hadd adjak fel nektek egy találós mesét, ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, adok nektek harminc gyolcs inget és harminc öltöző ruhát. De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc gyolcs inget és harminc öltöző ruhát. Ráálltak a filiszteus ifjak. Így szólt akkor Sámson: - Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből.

                    Hiába törték a fejüket a filiszteusok, nem tudták megfejteni a találós kérdést. Rábírták a feleséget, hogy szerezze meg a titkot. Sírva unszolta Sámsont az asszony a lakoma hét napján keresztül, addig-addig faggatta, amíg a hetedik napon végre Sámson megmondta neki. Ekkor az asszony elmondta népe fiainak. Így aztán a hetedik napon, még mielőtt lement a nap, a város férfiai jelentették Sámsonnak:
                      - Mi édesebb a méznél és mi erősebb az oroszlánnál? - Ha nem szántottatok volna az én üszőmmel, bizony nem találtátok volna ki a mesém értelmét! - mondta nekik Sámson. És rászállt Jahve szelleme, és lement Askelonba, és ott agyonvert harminc embert, s ruháikat adta azoknak, akik megjelentették neki találós meséje értelmét.
                        Ettől a felfedezéstől még jobban fellelkesültem, és azonnal nekiálltunk kekszet sütni.
                        A recepthez kellett pár kompromisszumot hoznom (mert ilyen hirtelen nem volt minden otthon), ezeket a leírásban dőlt betűvel írtam.
                          Gyömbéres - melaszos keksz
                            • 225 g liszt
                            • 2 teáskanál gyömbér por
                            • 1 teáskanál mézeskalács fűszer (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió)
                            • 75 g zabliszt
                            • 75 g finomkristályú cukor
                            • 0,5 teáskanál szódabikarbóna
                            • 175 g melasz
                            • 50 g vaj
                              A lisztet, a fűszereket, a zablisztet, a cukrot és a szódabikarbónát keverjük össze. (nem volt zablisztem, azért 30 dkg sima lisztet használtam, nem volt mézeskalács keverékem, így maradt a sima fehéj :) Melegítsük fel a melaszt a vajjal együtt ( 50 g helyett 75 grammot tettem bele, mert kevésnek tűnt) egy serpenyőben, amíg a vaj meg nem olvad. Keverjük el, majd öntsük a száraz összetevőkre. Gyúrjuk tésztává. Nekem nem ment egyszerűen, kellett beletennem még pár kanál vizet, mert túl száraz, morzsálódós volt a keverék.

                                  Nyújtsuk a tésztát 5 mm vastagra. Szúrkáljuk meg villával (én elfelejtettem) és szúrjuk ki különböző (az eredeti virágmintás) formákkal. Zsírozott sütőlemezen süssük, 170 C fokon, 20-25 percig. a kekszeket rácson hűtsük ki.
                                    Az íze egyszerűen kiváló, nem lehet abbahagyni! Viszont ami probléma, hogy a kekszek nagyon megkeményedtek, és eddig semmilyen trükkel nem sikerült puhábbá varázsolni... még a bombabiztos almával puhítás is csődöt mondott...
                                    Ez így ebben a változatban forró tejbe mártogatósként lenne az igazi, főleg ha szeretném a tejet. Nem mintha ez gondot okozna, mert részemről nagy örömmel, szárazon is ropogtatom.

                                        De ha van ötletetek, szívesen fogadom a tanácsokat!!
                                          Szép napot!

                                          Read more...

                                          2009. november 2., hétfő

                                          Classic, Nagycenk

                                          Mivel a bébi nem sokkal a születésnapom előtt érkezik majd, várhatóan kisebb gondunk is nagyobb lesz az én szülinapomnál... ezért Sá meglepett egy előrehozott ünnepléssel! Kissé késésben vagyok a bejegyzéssel, hiszen kb 3 hete történt, amikor elvitt egy soproni meglepetés-hétvégére. Pont a legjobb időpontban, hiszen mostmár nemigen mernék elindulni hosszabb útra.

                                            A hétvége nagyon jól sikerült, belefért a Ráspi Fertőrákoson (bejegyzés jön), egy Fertő tavi hajókirándulás, az elmaradhatatlan Leberkäse Ausztriában, és hazafelé úton útbaejtettük a nagycenki Classic éttermet.
                                              A Classicba már régóta szerettem volna elmenni, hiszen kevés étterem rendelkezik saját bloggal! Már a kezdetek óta követem a "Gasztronómia és vendéglátás" bejegyzéseit, és nagyon szimpatikus, hogy a bevált éttermi recepteket mennyiségekkel, elkészítési móddal posztolják! A blogot Sárközi József (executive chef) és Kovács Szabolcs (commis de cuisine) írják, érkezésünkkor pont ők voltak a konyhában is! :)
                                                Nagyon örültünk, hiszen így személyesen is találkozhattunk, és gratulálhattunk munkájukhoz!
                                                  Lássuk az ételeket!
                                                    Míg eldöntjük, mit fogunk ebédelni, egy köszöntő falat érkezik a konyhából:
                                                    Jól indul az ebéd! A forró bárány-édesburgonykrém-házilag pácolt kecskesajt-paradicsom kombináció igazán finom, imádom ezeket a kis falatnyi élményeket!
                                                      Az én előételem : Préselt libamáj kamilla lekvárral és szarvasgombás brióssal (belinkelem a blogban található képet, mert jobb, mint az enyém) A kamilla lekvár, vagyis inkább zselé nagyon érdekes. Én alapvetően nem szeretem a kamilla ízt, mert gyerekkorom nemszeretem-gyógykúráira emlékeztet, viszont ez a könnyű zselé finom. A kamilla íz nem tolakodó, "besimul" a libamáj és a friss saláta íz mellé. A libamáj örök szerelem, az íz most is ottvan, viszont amit változatnék, az a tálalási hőmérséklet - ez kissé hideg ahhoz, hogy krémesen kenhető legyen.
                                                        Sajnos a szarvasgombás briós lemarad, mert - ahogy később megtudjuk - a szarvasgomba nem volt elég jó minőségű a felhasználáshoz. Ezért a Chéf úr személyesen is elnézést kér, amikor kijön köszönteni bennünket. Azt hiszem egy ilyen dolog bárhol előfordul, és részemről sokkal többre értékelem ezt a megoldást, mintha az étlaphoz ragaszkodva, nemtörődöm módon kihoznának egy nem 100%-os hozzávalóval készült ételt, ami esetleg agyonvághatja az egész élményt. Emiatt a korrekt hozzáállás miatt, a hiányosság ellenére sem marad negatív emlék az amúgy kiváló előétel!
                                                          Sá sütőtökkrémlevest választ, persze én is megkóstolom... a leves forró, és könnyű, mire észbe kapok, már szinte csak az utolsó kanál levest sikerül megszereznem! :) Ahhoz képest, hogy Sá - saját bevallása szerint - nem szereti a sütőtököt, ez nagyon meggyőző...

                                                              Bár a baba miatt sokszor egész nap ennék, fizikailag mégsem marad sok hely a főételnek, ezért egy könnyű fogást választok:

                                                              Kerti zöldségekel töltött vajas tésztakosárka, metélőhagymás sajtmártással

                                                                  A fogás érezhetően frissen, a sütőből kerül az asztalra, nagyon örülök a mellé felszolgált "extra" sajtmártásnak is, amit az utolsó cseppig kikanalazok. Egyszerű, finom.

                                                                    Sá ropogós kacsapecsenyét választ aszalt szilvás párolt káposztával... ami majdhogy nem is kerül megörökítésre, mert amint megkapja a gyönyörű, fél sült kacsát, azonnal nekiáll az evésnek. A fényképezés csak ezután jut eszünkbe ... :) Persze nem bírtam megállni hogy bele ne egyek, egyből elkönyörögtem a legjobb részt, a ropogós szárnya végét... imádom amikor a hús puha, ezek a "lelógó alkatrészek", és a csontok végei pedig ropogtatnivalóan pirosra sültek. Hmmm...

                                                                        Mikor úgy döntünk, hogy "helyhiány" miatt kihagyjuk a desszert rendelést, a Chéf úr ajándékaként (az elején megemlítettük, hogy az út születésnapi ajándék nekem) meghívást kapunk egy sütőtökös - csokis tortára, amit természetesen örömmel és köszönettel elfogadunk! Hát valóban kár lett volna kihagyni, jóllakottságunk ellenére egy morzsa sem marad belőle... még fényképezni is elfelejtünk. :)

                                                                          Mindent összevetve nagyon jól sikerült a látogatás, a Classic egy figyelmes(!), emberi, vendégközpontú étterem, nagyon jó konyhával. Mi még biztosan visszatérünk - hármasban - , addig is szívből ajánlom ( a blogot is ) mindenkinek!

                                                                            Szép napot!

                                                                              Read more...

                                                                              2009. október 27., kedd

                                                                              Speckknödel - azaz a tiroli szalonnás gombóc

                                                                              Pár éve Tirolba kaptunk meghívást egy kedves ismerős családtól. Én nem vagyok egy hegymászós fajta, nekem a "menjünk fel a hegyre" típusú programokban a legizgalmasabb rész a hegytetőn (szerencsés esetben) található, egyszerű ételeket kínáló kis fogadó vagy pihenőhely. Tirolban a helyi vendéglátóink jóvoltából volt szerencsénk egy eldugottabb részt felkeresni, ahol a túra végén egy kis hegyi parasztház és egy néni fogadott minket, helyben készült friss vajjal, sajttal... és gombóccal. Itt az egyetlen zaj a tehenek kolompolása, a levegőt harapni lehet, és csak arra kell ügyelni, hogy nehogy bokáig merüljünk egy hideg kis patakban, vagy egy jó meleg tehénlepényben. :)

                                                                                Mivel ebéd előtt érkeztünk, meg tudtuk nézni a knödel készítését, amit a néni szerint tradicionálisan a hónalj alatt szokás gömbölyűre formálni... :))) Szörnyülködésünket látva nekünk mégis kézzel készült a tradicionális knödel.
                                                                                  A hónalj alatt gömbölyítős "receptet" azóta sem próbáltam, viszont gombócból kóstoltam több variációt is:
                                                                                    • a simát (levesben kifőzve),
                                                                                    • szalonnásat (főzve és sütve),
                                                                                    • sajtosat (főzve),
                                                                                    • szalonnás-sajtosat (sütve),
                                                                                    • spenótos-sajtosat (főzve),
                                                                                    Érdekes, hogy akkor nem, viszont évekkel később az édes változatba is belefutottam:
                                                                                    • egész eperrel,
                                                                                    • sárgabarackkal,
                                                                                    • mogyorós trüffelkrémmel,
                                                                                    • és egyik legérdekesebb változatként: salzburgi Mozart-golyóval töltve.
                                                                                    Legjobban mégis a szalonnás változat jött be, azon belül is a sütött, majd levesben tálalt megoldás. A receptet is Tirolból kaptam, így azt hiszem ez tényleg egy igazi, ottani íz.
                                                                                      Speckknödel:
                                                                                        • 0,4 kg szárított, kb 1 cm-es kockákra vágott kenyér
                                                                                        • 1-2 fej hagyma
                                                                                        • apróra kockázott húsos szalonna, vagy füstölt parasztsonka
                                                                                        • petrezselyemzöld, snidling, újhagyma szár (ha van)
                                                                                        • 4 tojás
                                                                                        • mischling (házi vegeta, azaz sóban eltett darált zöldésgek - erről majd rakok be receptet)
                                                                                        • kis víz
                                                                                        • bors
                                                                                          A recept előkészítést igényel, ugyanis apró kockákra kell vágni a kenyeret, és sütőben, vagy ha nagyon előre tervezünk, akár levegőn keményre kell szárítani.
                                                                                            Ausztriában lehet kapni nagyon jó minőségű "Knödelbrot"-ot, a kívánt méretre vágott, szárított kenyérkocákat. Ha arra járunk, mindig hozunk pár zacskóval, mert nagyon nagyban megkönnyíti a knödel készítését, és igazán jó ízű. Arrafelé nem a megmaradt kenyereket darabolja-zacskózza a pékség, mint felénk általában, hanem direkt erre a célra sül ki a kenyér. Nagy különbség!!!
                                                                                              Alapos kézmosás szükségeltetik, a knödel összeállítása végig kézzel készül!
                                                                                                A száraz kenyérkockát egy nagy keverőtálba öntjük. ráöntünk 1-2 pohár vizet (menyiségtől függően, először inkább ovatosan, maximum pótoljuk) és összekeverjük/ gyúrjuk. Olyannak kell lennie, hogy még sértse a kezünket, hiszen a vítől a kenyér csak egy része ázik el. Ez eredményezi, hogy a gombóc egyrészt tésztás, másrészt tényleg knödel jellegű lesz az egészben látható kenyérkockák miatt.
                                                                                                  Egy serpenyőben megpirítjuk a szalonnát, vagy a sonkát, majd a fennmaradó zsiradékon az apróra vágott vöröshagymát. Pirítsuk ténylegesen aranybarnára, hogy megkapja azt a jellegzetes, édeskés hagymaízt. A megsült hozzávalókat a kenyérhez öntjük, majd mehet bele az apróra vágott petrezselyemzöld, esetleg snidling, vagy apróra vágott újhagyma szár.
                                                                                                    A kenyér mennyiségétől függően felverünk 3-4 tojást és a masszához öntjük. Ez is nedvesíti, ragasztja, de itt még mindig éreznünk kell gyúrás közben keményebb részeket.
                                                                                                      Kóstoljuk, gyúrjuk, utánizesítjük. Mi minden évben készítünk házi vegetát ami nálunk családilag a "mischling" névre hallgat, ami németül keveréket, korcs(kutyát), összevissza dolgot jelent... :) Én ezt használom hozzá, de ennek hiányában a sima sózás is megteszi, már amennyiben szükséges a sonka-szalonna melett.
                                                                                                          Ha kész a tészta, nedves kézzel gombócokká formáljuk. Mi kisebb, max. tojás nagyságú gombócokat szoktunk, mert jobban porciózható a levesbe, de Tirolban kb. hógolyó méretű gombócokat gyúrnak.
                                                                                                              Ha elkészültünk a "gömbölyítéssel", már csak annyi a dolgunk, hogy forró olajban pirosra süssük a gombócokat. Mivel a kész gombóc nagyon jól fagyasztható, és egy sima rántott elvest is tartalmas vacsorává varázsol, nálunk mindig nagy menyiségben készül. Itt már praktikus ha fritőzt használunk, mert egységesen szépek lesznek a gombócok.

                                                                                                                  Ha kisült, mehet rögtön a tányérba, rá a forró (üres) leves... nagyon finom.

                                                                                                                  A főtt változatot (azt nem sütjük ki előtte) láttam sült malac-savanyú káposzta társaságban is megjelenni, az sem vált hátrányára. Pozitívum, hogy a recept nagyon jól variálható, hiszen az alapreceptből készülhet egyidejűleg (egy kosszal :) natur, sonkás, sajtos, főtt, sütött változat is, fagyasztóba vele.

                                                                                                                  Ha fagyasztjuk, én vagy időt hagyva neki, szobahőmérsékleten (ez a ritkább, általában a gyors megkívánás, azonnal evés változat játszik), vagy mikróban szoktam teljesen átforrósítani. Levesben melegíteni nem célszerű, mert szét fog esni a forró lében mire felolvadna, és eltűnik a sült jelleg.

                                                                                                                    Szép napot!

                                                                                                                    Read more...

                                                                                                                    2009. október 24., szombat

                                                                                                                    Tarta de Santiago - A galíciai mandulatorta

                                                                                                                    Idén volt három éve, hogy Sá-val elindultunk egy nagy kalandra, hogy végigjárjuk az el Camino de Santiagot, azaz a "hosszú gyalogutat".

                                                                                                                    Mivel külön mentük, más-más dolgokkal találkoztunk a zarándoklaton, emiatt történhetett, hogy Sá életéből kimaradt ez a híres édesség, miközben én többször, több helyen is kóstoltam. Hogy a hiányt - jobb később, mint soha alapon - pótoljuk, megsütöttem a mandulatortát itthon.
                                                                                                                    Nagyon jól sikerült, pont mint az eredeti, egyedül a keresztmintázatot nem volt türelmem kivágni, mert a torta már langyosan felvágásra (és kóstolásra) került.
                                                                                                                      Mivel ennek a receptnek komoly hagyománya és múltja van, érdemes ennek is utánajárni. Kis történelmi áttekintés a torta eredetéről, hiteles forrásból, közvetlenük az EK eredetvédelmi kérelmeket közlő honlapjáról:
                                                                                                                        Annak ellenére, hogy ebben a régióban alig található mandulafa, Galíciában nagyon régóta fogyasz­tanak mandulából előállított termékeket; az így létrejött hagyományos édességek mára a galíciai konyha szerves részei lettek. Kezdetben csak a legtehetősebb osztályok fogyaszthatták a mandulából készült termékeket, azonban ezek idővel egyre népszerűbbé váltak, és ma már a mandula a hagyományos galíciai desszertek legfontosabb, jellegzetes összetevője. A „Tarta de Santiago” olyan különlegesség, amely a régmúlt galíciai cukrászatának legjobb hagyományaiban gyökerezik.
                                                                                                                        A manapság a „Tarta de Santiago” néven ismert mandulás piskótáról fennmaradt legkorábbi híradás1577-ből származik, amikor Pedro de Portocarrero a santiagói egyetemen tett látogatása során szem­revételezte, hogy milyen ételekkel és édességekkel kínálják a professzorokat a tudományos fokozatok odaítélése alkalmából. Az első megbízható recepteket a Luis Bartolomé de Leybar által 1838 körül összeállított „Édességek füzete” című munkában, valamint Eduardo Merín „Édességek és sütemények. Igen hasznos könyvintézők, vendéglősök és cukrászok számára” címet viselő könyvében találhatjuk.
                                                                                                                        Az a tény, hogy ez az édesség egészen a XX. századig nem szerepelt a Spanyolország többi területéhez fűződő receptgyűjtemé­nyekben, arra enged következtetni, hogy nem tartották a közös cukrászati örökség részének, és még később is hosszú időn keresztül regionális különlegességnek tekintették. A galíciai hagyományos cukrászatokban a „Tarta de Santiago” most is a legkésőbb a XIX.század végén kialakult receptek szerint készül A santiago de compostela-i „Casa Mora” alapítója 1924-ben kezdte mandulatortáit a Jakab-kereszt körvonalaival díszíteni. Ötlete nagy sikert aratott, és hama­rosan elterjedt a többi galíciai előállító között.
                                                                                                                          Na, de lássuk a receptet:
                                                                                                                            Tarta de Santiago
                                                                                                                              A tésztához:
                                                                                                                              • 20 dkg liszt
                                                                                                                              • 10 dkg vaj
                                                                                                                              • 5 dkg cukor
                                                                                                                              • 1 tojás sárgája
                                                                                                                              • csipetnyi só
                                                                                                                              • 1 citrom reszelt héja
                                                                                                                              A töltelékhez :
                                                                                                                              • 25 dkg cukor
                                                                                                                              • 7 dkg vaj
                                                                                                                              • 4 egész tojás + a tésztából kimaradó fehérje
                                                                                                                              • 25 dkg hámozott, aprított mandula
                                                                                                                              • díszítéshez porcukor

                                                                                                                                Összekeverjük a tészta hozzávalóit, a vajat, tojást, cukrot és a lisztet, majd belekeverjük a cirtomhéjat és a csipet sót. Jól összedolgozzuk, amennyiben túl szára, darabos lenne, pár kanál vízzel nedvesíthetjük. Tortaformára nyújtjuk, maj egy leszedhető oldalú tortaformába simítjuk, oly módon, hogy az oldalára is jusson.
                                                                                                                                A törltelékhez előzőleg meghámozzuk a mandulát (forró vízben elég neki egy rövid idő, utána a héj simán eltávolítható). A hámozott mandulát apróra daráljuk. Én aprítógépet használtam. Bele keverem a tojást, a porcukrot és a vajat, amig sűrű, kenhető maszát nem kapok. Ráöntöm a tésztalalapra, és mehet a sütőbe.

                                                                                                                                    Kb 30-35 percig sütöttem, kb 180 fokon, de ez sütőtől függően eltérő lehet. A képen úgy látszik, mintha a töltelék közepe nyers lenne, azonban nem igy van! A cukor és a mandula összesziruposodik, ragacsosan édes lesz, kiválóan ellensúlyozza a keményebb, ropogós alapot. Ha kihült, megszórjuk porcukorral, az eredeti recept szerint kereszt formában.

                                                                                                                                        Igazi kalóriabomba, a finom fajtából!
                                                                                                                                          Szép napot!
                                                                                                                                              Elkészítés:

                                                                                                                                              Read more...

                                                                                                                                              2009. október 16., péntek

                                                                                                                                              Töpörtyűkrém

                                                                                                                                              Hű, ez a recept egyetemi éveim legkedvesebb reggelijét idézi! Akkoriban nem sok pénzem volt, és sokszor a büfében reggeliztem egykét szelet töpörtyűs kenyeret, egységárban 50 ft-ért. Annyira megszerettem, hogy egyszer kikönyörögtem a büfés nénitől a receptet, és azóta is gyakran elkészítjük. Semmi extra, sőt első olvasatra akár rémisztőnek s tűnhet, hiszen semmilyen friss alapanyagot nem tartalmaz... viszont emiatt nagyon sokáig eltartható. Ez esetben hajlandó vagyok megszegni a "margarint soha" alapelvet is, hiszen ez biztosítja, hogy a krém hűtőből kikapva egy villámgyors, akár "kabátban talponálós" reggeli alapja legyen. Töpörtyűkrém

                                                                                                                                              • 0.5 kg házi töpörtyű, bőr nélkül
                                                                                                                                              • 3-4 ek margarin (így leírva de szörnyű :)
                                                                                                                                              • fokhagymapor
                                                                                                                                              • csipős piros arany
                                                                                                                                              • csemege piros arany
                                                                                                                                              • mustár
                                                                                                                                              • kevés ketchup

                                                                                                                                              A házi töpörtyűt ledaráljuk, és hozzákeverjük a margarint, majd piros arannyal és mustárral ízesítjük. Amennyiben nem elég sós, utánizesítjük. Egyszerű de nagyszerű! :)

                                                                                                                                              Szép napot!

                                                                                                                                              Read more...

                                                                                                                                              2009. október 2., péntek

                                                                                                                                              Túrós csusza

                                                                                                                                              Egy örökzöld klasszikus következik, aminek mostanában akkora sikere van, hogy minimum heti 1x az asztalra kerül. Valószínűleg nagy szükségem van a kálciumra, hiszen mióta babát várok, korlátlan mennyiségben kívánom a tejterméket. A túrós tésztából én csak a sósat tudom elképzelni, szalonnával és sok sok tejföllel, de találkoztam már eléggé durva kombinációkkal is:

                                                                                                                                                • sós: tejföl, túró, szalonna
                                                                                                                                                • édes: tejföl, túró, porcukor
                                                                                                                                                • szélsőséges: tejföl, túró, porcukor, szalonna (!!)
                                                                                                                                                • roma: tejföl, túró, pörköltszaft
                                                                                                                                                • érdekes: tejföl, túró, porcukor, savanyú uborka (!!!)

                                                                                                                                                  Én egy továbbfeljesztett sós változatot készítek a következő módon:

                                                                                                                                                    Hozzávalók:

                                                                                                                                                    • 1 csomag csuszatészta
                                                                                                                                                    • 1 doboz tejföl
                                                                                                                                                    • 1 doboz túró
                                                                                                                                                    • 1 fej vöröshagyma
                                                                                                                                                    • füstölt szalonna
                                                                                                                                                    • pirospaprika, só, bors

                                                                                                                                                      A tésztát felteszem főni. Amíg elkészül, apróra vágom a szalonnát, és szép pirosra sütöm. A megsüt azlonnákat kiszedem a zsírból, és félreteszem. A szalonnazsírba beledobom a vékony szeletekre vágott vöröshagymát, és jó pirosra sütöm.

                                                                                                                                                          A tányérra a következőképp kerül: tészta, rá a sok túró és tejföl (néha előre összekeverem, hogy egyenletessebben be tudja vonni a tésztát). Tetejére felhalmozom a szalonnát és a pirított hagymát, megszórom pirospaprikával, egy kis borssal és sóval.

                                                                                                                                                              Bármikor megenném!!! :)

                                                                                                                                                                Szép napot!

                                                                                                                                                                Read more...

                                                                                                                                                                2009. szeptember 29., kedd

                                                                                                                                                                Töltött tojás

                                                                                                                                                                A töltött tojás is egy régi tradicionális családi recept nálunk. Túl sokszor nem készül, mivel kicsit be lehet sokallni tőle, leggyakrabban tavaszal, húsvét-böjt, esetleg főtt (piros)tojás túltengés esetén. Tegnap hirtelen megkívántam, így nekem ma ez lesz az ebédem.

                                                                                                                                                                Töltött tojás

                                                                                                                                                                • 7 db tojás
                                                                                                                                                                • 1 doboz tejföl
                                                                                                                                                                • mustár
                                                                                                                                                                • petrezselyemzöld
                                                                                                                                                                • kakukkfű (ha van)
                                                                                                                                                                • 1 kis fej lilahagyma
                                                                                                                                                                • 2 db zsemle / 2 szelet kenyér
                                                                                                                                                                • só, bors

                                                                                                                                                                  A tojásokat keményre főzöm és meghámozom (ez a legrosszabb rész). Kettévágom őket, sárgájukat egy keverőtálba teszem, villával összetöröm. A 2 szelet kenyeret vízbe áztatom, kicsavarom és a tojáshoz morzsolom. Hozzáadok egy kis mustárt, az apróra vágott lilahagymát és petrezselyemzöldet. Annyi tejfölt teszek hozzá, hogy jól kenhető, de ne túl folyékony "kence" legyen belőle. Só, bors, kész.

                                                                                                                                                                    A tölteléket a félbe vágott tojásfehérjékbe töltöm. Ha van olyan rész, ami szakadt, azt apróra vágva a krémhez szoktam keverni, hiszen igazából az a lelke mindennek, a fehérje csónakok (nekem) csak a forma miatt szükségesek. Legszívesebben csak a tölteléket enném, de azt nyersen-sülve-kézzel-villával, a lényeg hogy sok legyen.

                                                                                                                                                                      A megtöltött tojásokat jénaiba teszem, és 15 percre forró sütőbe tolom. Frissen főtt pertezselymes rizzsel tálalom.

                                                                                                                                                                      Alternatív változatként az összes fehérjét apróra vágva és a töltelékhez keverve isteni tojáskrémet kapunk! mmmmh.....

                                                                                                                                                                      Szép napot!

                                                                                                                                                                      Read more...

                                                                                                                                                                      2009. szeptember 28., hétfő

                                                                                                                                                                      Borsófőzelék

                                                                                                                                                                      Néha nagyon megkívánom a borsófőzeléket, de ez egyike azon ételeknek, amiket SOHA nem főztünk otthon. Nem emlékszem egyetlen esetre sem, hogy az lett volna az ebéd, a borsót kizárólag levesben használtuk fel. Ennek ellenére és nagyon szeretem a borsófőzeléket, és mivel anyu - állítása szerint - nem tud ilyet főzni, kénytelen voltam a menzai változattal megelégedni. Nem volt ez lemondás részemről, mert átlalában egyben sült, majd szeletenként átpirított hússal adták, mmmmmmh... tényleg utánozhatalan. A menzán mindig külön kértem a húst, így kaptam még egy kis extra szaftot is mellé, ami nem "veszett bele" a főzelék levébe. A gimnázium menzáján ingyen volt a kenyér, korlátlan mennyiségben, így talán ott alakult ki, hogy a kenyeret szinte mindenhez szeretem. Egy-egy gyengébb, vagy nemszeretem étel miatt volt hogy a hús- (csont)levest ettem kenyérrel, sóval. Nagyon szép emlék, most is a számban van az íze.

                                                                                                                                                                        Mivel már külön háztartást vezetek, úgy gondoltam ideje megtörni a borsófőzelékmentes életet, hiszen mi lehet abban olyan bonyolult? Megnéztem egy csomó receptet, és az egyetlen igazi kritérium az volt, hogy nekem - a menzai emléknek megfelelően - a borsófőzelék nem fehér, hanem szép paprikás színű.
                                                                                                                                                                          Mivel a tejért nem rajongok, így egy receptet sem követtem igazán, az emlékeimben élő ízt kóstolással próbáltam megtalálni... és sikerült!!!!
                                                                                                                                                                            Borsófőzelék
                                                                                                                                                                              Hozzávalók:
                                                                                                                                                                                • 1 zacskó fagyasztott zöldborsó (esetleg konzerv)
                                                                                                                                                                                • liszt vagy étkezési keményítő
                                                                                                                                                                                • piros paprika
                                                                                                                                                                                • só, bors
                                                                                                                                                                                • fokhagymapor
                                                                                                                                                                                • petrezselyemzöld
                                                                                                                                                                                • olaj

                                                                                                                                                                                A borsót lábosba teszem, és egy kis olajon megpárolom. Apróra vágom a petrezselyemzöldet, és a foró borsóra szórom. Sózom, borsozom, és mivel én nem szeretem az édes ízeket, igy egy kis fokhagymaporral izesítem. Szárazon megszórom egy kisebb kanál liszttel, Elkeverem, majd beleteszem a pirospaprikát. Felöntöm annyi vízzel, amennyi levet szeretnék. Mivel a lisztet a borsóra szórtam, így ilyenkor már nem lesz csomós szaft. Most nem akartam túl lisztesre készíteni, ezért a hosszú lé besűrítéséhez még egy kis keményítőt is használtam.

                                                                                                                                                                                    Nagyon finom lett! :)))

                                                                                                                                                                                      Sajnos most nem volt itthon megfelelő hús, de legközelebb elkészítem mellé a sültet is! Már alig várom!

                                                                                                                                                                                        Szép napot!

                                                                                                                                                                                        Read more...

                                                                                                                                                                                        2009. szeptember 24., csütörtök

                                                                                                                                                                                        Disznóölés klasszik

                                                                                                                                                                                        Ó, és a nagy klasszikus...

                                                                                                                                                                                          Read more...

                                                                                                                                                                                          Disznóölés

                                                                                                                                                                                          Mindig szerettem hússal foglalkozni, talán nemhiába... nagyapám hentes volt...!

                                                                                                                                                                                            Nem sokszor volt alkalmam résztvenni egy jó disznótorban, pedig szívem szerint mindig segítségnek ajánlkoztam volna! Nálunk a szűk családban nem szokott vágás lenni (városi népség vagyunk :) máshová meg nemigen hívtak meg sosem. Nagy kár, mert valami ősi, erős késztetés van bennem, sütni, főzni, szeletelni, formázni, darabolni, izesíteni, kóstolni...
                                                                                                                                                                                              Nem hívna el valaki?
                                                                                                                                                                                                Ide is szívesen elmennék egyszer: Böllérverseny, Napkor, 2008

                                                                                                                                                                                                    Read more...

                                                                                                                                                                                                    2009. szeptember 21., hétfő

                                                                                                                                                                                                    Körömpörkölt (csülökkel)

                                                                                                                                                                                                    Bár ritkán készítem, én nagyon szeretem a körömpörköltet. Sá magától nem kéri, vendégnek rizikós feltálalni, így csak néha-néha kerül a menübe.

                                                                                                                                                                                                      Ez az étel megállja a helyét igazi bográcsos, szüretelős menüként is, bár ügyeljünk rá, hogy a "kényesebb" vendégeknek is készítsünk valamit! Nálunk igazi szüreti klasszikus fogás még az egyben sült húsok mellett a fasírozott (hidegen), különféle saláták, szigorúan kenyérrel, körettel ilyenkor senki nem vesződik.
                                                                                                                                                                                                        A mi helyzetünk kicsit speciális, mivel van (szőlős)hegyünk, viszont az elöregedett szőlőt - szakértelem híján, és egy borzalmas ízű házibor készítése után - apu kivágta. Emiatt a "HEGY" egy sokkal kellemesebb funkciót kapva a sütések-főzések-vendégfogadások-bográcsozások helyszínévé vált. Általában én vagyok a szakács, egyrészt mert imádok főzni, másrészt így ki tudom vonni magam a többi munka alól... :)
                                                                                                                                                                                                          Már egészen rég, középiskolás korom óta az én feladatom a megfőtt köröm kicsontozása, ugyanis mindig csak abból tudtam jóízűen enni, amit saját kezűleg válogattam át. Ma általában egyben veszem meg a körmöt, mert az ételbe belefőlő szilánkokat szeretném elkerülni.
                                                                                                                                                                                                            Hogy kiadósabb legyen, csülökkel gazdagítjuk, így (kompromisszumot kötve magunkkal és a vendéggel) hús is bőven kerül bele. Az én kedvenceim a köröm belsejében lévő vastag, puhán ragacsosra főtt inak, ezeket van hogy már csontozáskor kilopkodom, sóval és puha kenyérrel.
                                                                                                                                                                                                              Lássuk, mi kell hozzá?

                                                                                                                                                                                                                Körömpörkölt

                                                                                                                                                                                                                • 3-4 fej hagyma
                                                                                                                                                                                                                • 4 egész köröm
                                                                                                                                                                                                                • 1 bőrös csülök (a vendégek számától függően lehet első vagy hátsó)
                                                                                                                                                                                                                • sok fokhagyma
                                                                                                                                                                                                                • pirospaprika
                                                                                                                                                                                                                • só, bors
                                                                                                                                                                                                                • babérlevél
                                                                                                                                                                                                                • 0,5 l vörösbor
                                                                                                                                                                                                                • piros arany (opcionális)
                                                                                                                                                                                                                • olaj
                                                                                                                                                                                                                • őrölt kömény

                                                                                                                                                                                                                  Ha bográcsban fő majd az étel, a körmöket előző nap készitem el, így a helyszínen már a megtisztított, kész alapanyagot tudom felhasználni. A csülökpörkölt rész teljes egészében a bográcsban fő!

                                                                                                                                                                                                                    Ha otthon készítem az egészet: A körmöket megtisztítom, és egy fél fej fokhagymával, egész borssal és babérlevéllel együtt kuktába teszem. Előveszek egy másik edényt . Amig a köröm fő, kockára vágom a hagymát. Ha pörköltet főzök, én mindig sok hagymával dolgozom, szeretem ha az adja meg a szaftot. A hagymát olajon megdinsztelem, majd mehet bele a kockára vágott csülök. Mielőtt bármi mást tennék bele, megpirítom a húst, hogy igaz "pörkölt"-et kapjak. A paprika, só bors csak ezután mehet bele!

                                                                                                                                                                                                                      Ha mindez kész, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beleteszem az apróra vágott fokhagymát, köményt, babérlevelet, és majdnem puhára főzöm. Amint elkészül a köröm, aprólékosan kicsontozom, és a húst kockákra vágom. Ha esetleg ez előző nap történik akkor a főzővizet lehűtöm és zsírtalanítom, majd a megdermedő kocsonyás lé is mehet másnap az ételbe.

                                                                                                                                                                                                                        A kicsontozott húst a csülökhöz rakom, összeforralom, és utánizesítem. Mehet bele a vörösbor, amivel addig forralom, amig a hús puha, a szaft telten csillogó és ragacsos nem lesz.

                                                                                                                                                                                                                          Nálunk ehhez nemigen jár köret, friss kenyérrel, házi (kovászos) uborkával esszük.

                                                                                                                                                                                                                            Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                            Read more...

                                                                                                                                                                                                                            Kolbászos bab

                                                                                                                                                                                                                            Piedone bográcsban főtt kolbászos babja igazi legenda. Mikor olvastam a Hetedhét Pásztortüzek bográcsverseny kiírását, egyből erre gondoltam. Kicsit szétnéztem a neten, hátha megtalálom az étel eredetét, és a találatokból úgy tűnik, hogy egy igazi mediterrán étellel van dolgunk, mely könnyen a magyar ízlésnek megfelelő egytállá alakítható.

                                                                                                                                                                                                                            Hogy mennyire fúziós, azt nehezen tudom megítélni, mindenesetre jó magyar alapanyagokból készítve, igaz nem túl különleges, de micsoda finom!!!
                                                                                                                                                                                                                              A kutatás eredménye:
                                                                                                                                                                                                                              Toscana, Olaszország: Sausage casserole
                                                                                                                                                                                                                              Toulouse, Franciaország: Francia bab toulousi kolbásszal (Gordon Ramsey: Fast Food)Lengyelország: Lengyel kolbászos babragu
                                                                                                                                                                                                                              Hát gondolom ez nem eredeti, de egy ausztrál oldalról: Kolbászos-paradicsomos bab egytál
                                                                                                                                                                                                                              Mivel a lakásfelújítás közepén járunk, sajnos a kolbászos babot most nem tudtam a kedvenc bográcsomban készíteni, viszont serpenyőben elkészítve is teljes siker volt!
                                                                                                                                                                                                                              Lássuk a receptet!
                                                                                                                                                                                                                                Kolbászos bab:
                                                                                                                                                                                                                                • 3 doboz nagy szemű konzerv fehérbab / 500g beáztatott szárazbab
                                                                                                                                                                                                                                • 1 nagy fej hagyma
                                                                                                                                                                                                                                • 2 doboz hámozott paradicsom / szezonban mindenképpen friss!
                                                                                                                                                                                                                                • 0,5 l paradicsomlé (100%)
                                                                                                                                                                                                                                • 3-4 gerezd fokhagyma
                                                                                                                                                                                                                                • 1 szál házi füstöltkolbász (én most Écsi Kolbászt használtam)
                                                                                                                                                                                                                                • 2-3 szelet füstölt szalonna
                                                                                                                                                                                                                                • só, bors, zellersó
                                                                                                                                                                                                                                • kakukkfű, rozmaring (opcionális, mi szeretjük)

                                                                                                                                                                                                                                A serpenyőben (bográcsban :) kiolvasztom a szalonnát. Mivel a kolbászt sülve, és nem főzve szeretem, ezért most teszem bele a felkarikázott füstöltkolbászt. Zsírjára, jó pirosra sütöm. A kolbászt és a szalonnapörcöt kiszedem, (ekkor elkezdenek rájárni a torkosok... nincs is jobb mint egy szelet jó kenyér egy lopott sültkolbászkarikával...) A zsírba beleteszem az apró kockákra vágott hagymát, és aranyszínűre pirítom. (torkosok, 2. felvonás)

                                                                                                                                                                                                                                Ha ez kész van, mehet bele a konzerv paradicsom. Ha frissből dolgozom, én mindig forrázással szoktam eltávolítani a paradicsomhéjat, mert nem szeretem a kész ételből halászgatni. A friss paradicsomokat kockázom, a konzervet fakanállal szétnyomkodom a serpenyőben. Ekkor mehet bele az apróra vágott fokhagyma és a fűszerek. sűrűre főzöm, és hogy ne legyen túl száraz, paradicsomlével öntöm fel.

                                                                                                                                                                                                                                Jó sűrű paradicsomos ragut főzök belőle. Ha konzerv babot használok (szerintem egyszerűbb, van nagyon jó minőségű is), leszűröm, megmosom, és a raguhoz adom. Mehet vissza a füstölt kolbász is! Egyet forr, és készen van. Köretet nem ettünk hozzá, friss puha kenyérrel, és egy pohár borral igazán ellenálhatatlan.

                                                                                                                                                                                                                                Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                Read more...

                                                                                                                                                                                                                                2009. szeptember 3., csütörtök

                                                                                                                                                                                                                                Almáslepény, az a régi menza íz

                                                                                                                                                                                                                                Ha visszaemlékszem az iskolás évekre, mindig is menzás voltam. Voltak ételek, amiket imádtam, és egyszerűen azóta sem sikerült itthon megismételni azokat az ízeket... valószínűleg a mennyiséget, az együtt sülő-fővő többszáz adag koncentrált ízét nem is sikerülhet soha. Sütemény nagyon ritkán volt, - szerencsére, mert nemigen ettem az édeset - viszont a menzai almáslepény egy-egy tartalmas leves, babgulyás után máig emlékezetes.

                                                                                                                                                                                                                                Emiatt muszáj megörökítenem ezt a receptet, ami ízében, állagában, illatában is azokat az időket idézi. Nagyon finom, teljes siker volt!!!

                                                                                                                                                                                                                                  Almás lepény

                                                                                                                                                                                                                                  Hozzávalók a tésztához:

                                                                                                                                                                                                                                  • 40 dkg finomliszt
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 kocka Rama margarin (25 dkg )
                                                                                                                                                                                                                                  • 12 dkg porcukor
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 tojás
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 citrom reszelt héja
                                                                                                                                                                                                                                  • 1/2 csomag sütőpor
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 csomag vaniliás cukor
                                                                                                                                                                                                                                  • csipetnyi só

                                                                                                                                                                                                                                  Hozzávalók a töltelékhez:

                                                                                                                                                                                                                                  • 1,5 kg alma, lereszelve, kinyomkodva
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 citrom leve (aminek már elhasználtuk a héját a tésztába)
                                                                                                                                                                                                                                  • 5-10 dkg cukor (lehet kevesebb, ha az alma amúgy is édes)
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 csomag vaniliás cukor
                                                                                                                                                                                                                                  • 1 evőkanál fahéj
                                                                                                                                                                                                                                  • 10 dkg durvára vágott, esetleg őrölt dió
                                                                                                                                                                                                                                  • mazsola (opcionális, mi szeretjük, de a menzaiban sosem volt )

                                                                                                                                                                                                                                  Először összegyúrom a tészta hozzávalóit. Nem kell sokat kihozni belőle, problémamentesen össze fog állni. A tésztagombócot kettévágom, és a felét elkezdem kinyújtani, tepsi nagyságúra. Nekem ez a mennyiség a nagyobbik, piros tepsimet töltötte meg, a sütőhöz kapott nagytepsihez dupla (de legalább 1,5x-es) adagot kell haszálni!

                                                                                                                                                                                                                                  Elkészítem a tölteléket. Megkérem a páromat, hogy reszelje le a hámozott almát. :) Jól kinyomkodom, majd a fahéjjal, citromlével, cukorral együtt serpenyőben pirítani kezdem, hogy a maradék víz is elpárologhasson. Mikor nem tűnik vizesnek, és a lakást már beborította a fahéj illata, ideje összeállítani a süteményt. Legutóbb, mivel épp találtam itthon, mazsola helyett szárított vörösáfonyával gazdagítottam a tölteléket.

                                                                                                                                                                                                                                  A kinyújtott tésztát a tepsibe simított szilikon sütőlapra terítem. Vastagon megszórom vágott/őrölt dióval, majd rásimítom a megpárolt alma tölteléket. A tészta másik felét is kinyújtom, beborítom vele a lepényt. Megszurkálom villával, és megkenem egy felvert tojással a tetejét, hogy szép csillogó színt kapjon a sütéskor.

                                                                                                                                                                                                                                  Kb 180 fokon sütöttem, amig a teteje szép egységes piros színt kapott. Az első szeletek már forrón elfogytak! :)

                                                                                                                                                                                                                                    Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                    Read more...

                                                                                                                                                                                                                                    Sós citrom

                                                                                                                                                                                                                                    Tavaly tavasszal Nepálban jártunk, ahonnét -természetesen - soksok fűszert, konzervet, gasztro érdekességet hoztunk. Ezek egyike a sós citrom, amire Sá annyira rákattant, hogy muszáj volt itthon reprodukálni. A recept teljes siker, talán jobb mint az eredeti. Lássuk, mi kell hozzá:

                                                                                                                                                                                                                                      Sós citrom:
                                                                                                                                                                                                                                      • kb 2 kg citrom
                                                                                                                                                                                                                                      • sok sok só
                                                                                                                                                                                                                                      • szemes bors, babérlevél, rozmaring, kakukkfű, a kívánt íz függvényében
                                                                                                                                                                                                                                      Elkészítés:
                                                                                                                                                                                                                                        A citromokat megmossuk, majd forrásban lévő bő vízbe dobáljuk, hogy elpusztítsuk az esetleg a héjon lévő baktériumokat. Rövid forralás után szűrővel kiemeljü, majd hosszanti irányban 4-6 cikkre daraboljuk őket. A szeleteket egy lavórba dobjuk, és vastagon beboritjuk sóval, mintha sonkát sóznánk. Ekkor rakjuk bele a tetszőleges száraz fűszereket. A citrom levével a só egy nedves "habarccsá" áll össze, ezzel jól átdörzsölünk minden citrom részt, hogy a legapróbb helyre is eljusson. A szeleteket a nedves sóval együtt üvegekbe töltjük. (a lenti képen bal oldalt az eredeti üveg)

                                                                                                                                                                                                                                        Az üvegeket lezárjuk. Pár hét érlelés után a ciromlé teljesen feloldja a sót, és egy sűrű "sószirup" képződik. Innentől már fogyasztható, de igazából bármeddig eláll.

                                                                                                                                                                                                                                        Figyelem! Fűszerként használjuk, mert borzasztóan intenzív sós-savanyú ízbombát kapunk! Halakhoz, mártásokhoz elég csak egy pici darabka. Bááár... előfordul, hogy Sá fomabontó módon vajaskenyérre szeleteli. Teljesen rá lehet kattanni.

                                                                                                                                                                                                                                          Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                          Read more...

                                                                                                                                                                                                                                          2009. szeptember 1., kedd

                                                                                                                                                                                                                                          Tükörtojás mama módra

                                                                                                                                                                                                                                          Nagyon régi gyerekkori emlékem, ahogy a mama a tükörtojást bő zsírban sütötte. Azóta ez már egészségtelennek számít, de nemrég megkívántam azt a régi, összehasonlíthatatlanul más, gazdag ízt.

                                                                                                                                                                                                                                          Bár nem fogom így csinálni minden alkalommal, ez a tükörtojás egy élmény volt, elfelejtett emlék, a gyerekkor íze...

                                                                                                                                                                                                                                            Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                            Read more...

                                                                                                                                                                                                                                            2009. augusztus 31., hétfő

                                                                                                                                                                                                                                            Almás amerikai palacsinta

                                                                                                                                                                                                                                            Soha nem szerettem az édességeket, de úgy tűnik egy érkező bébi sokmindent kihoz az emberből... Próbáltam tehát egy cukormentes tészta receptet találni, amiben az édes ízt, illetve annak illúzióját a gyümölcs, és maga a "palacsinta-feeling" hozza. Hozzávalók:
                                                                                                                                                                                                                                            • 20 dkg liszt
                                                                                                                                                                                                                                            • 1 evőkanál sütőpor
                                                                                                                                                                                                                                            • 3 dl tej
                                                                                                                                                                                                                                            • 1 tojás
                                                                                                                                                                                                                                            • 1 evőkanál olaj

                                                                                                                                                                                                                                            Elkészítés: A lisztet öntsük egy közepes keverőtálba, adjuk hozzá a sütőport., tegyük hozzá a tejet és a felvert tojást, kézi habverővel csomómentesre keverjük össze. Ez idő alatt, megkérjük a férjünket, hogy reszeljen le néhány almát. A reszelt almát kinyomkodjuk, jól megszórjuk fehéjjal, és a tésztához keverjük.

                                                                                                                                                                                                                                            Teflon serpenyőben, zsiradék nélkül sütöttem a palacsintákat, mivel ha jó a teflon, nem fog sem leégni, sem leragadni. Ezzel a megoldással elkerülhetjük a lakásra nehezedő és kiszellőztethetelen olajos szagot is! Hát nem tökéletes?
                                                                                                                                                                                                                                            Én cukor és zsírmentes kismama verzióként (ha-ha, de jó, hogy amúgy is így szeretem! :), keserű kakaóporral megszórva ettem, Sá viszont jól eláztatta juharsziruppal, majd evett néhány málna-ribizli lekvárosat és nutellásat is a biztonság kedvéért. Sok cukorral. Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                            Read more...

                                                                                                                                                                                                                                            2009. augusztus 27., csütörtök

                                                                                                                                                                                                                                            Szindbád :)

                                                                                                                                                                                                                                            Hmmm... az a velőscsont... :)

                                                                                                                                                                                                                                            Read more...

                                                                                                                                                                                                                                            2009. augusztus 19., szerda

                                                                                                                                                                                                                                            Frankfurti leves

                                                                                                                                                                                                                                            Ha a szüleimet látogatjuk, mindig választhatok mi legyen az ebéd! :) A hétvégén kelkáposztafőzeléket kértem. Ráadásként megkaptam anyutól azt a fél fej kelkáposztát, ami a főzelékből kimaradt. Mivel egész múlt héten frankfurti levest kivántam (ez évente 1-2x fordul csak elő) ma ez lesz az ebédem! Frankfurti leves

                                                                                                                                                                                                                                              Hozzávalók:
                                                                                                                                                                                                                                              • fél fej kelkáposzta
                                                                                                                                                                                                                                              • 1 fej vöröshagyma
                                                                                                                                                                                                                                              • pár szem krumpli
                                                                                                                                                                                                                                              • 4 gerezd fokhagyma
                                                                                                                                                                                                                                              • pirospaprika
                                                                                                                                                                                                                                              • egész (vagy őrölt) kömény
                                                                                                                                                                                                                                              • morzsolt majoranna
                                                                                                                                                                                                                                              • füstölt szalonna
                                                                                                                                                                                                                                              • 1 pár virsli
                                                                                                                                                                                                                                              • 2 kanál liszt
                                                                                                                                                                                                                                              • olaj
                                                                                                                                                                                                                                              • só, bors
                                                                                                                                                                                                                                              • (tejföl)
                                                                                                                                                                                                                                              A hagymát a kisütött szalonnazsíron megpirítom, beleteszem a köményt, a fokhagymát. Beleszórom a pirospaprikát, és gyors keverés után a felcsíkozott kelkáposztát és a krumplit. Felöntöm annyi vízzel, hogy levesnek látszódjék, majd puhára főzöm. Itt most vagy előáll az a speciális eset, hogy kívánom a virslit, vagy nem. Tegyük fel, minden oké, ekkor mehet bele a felkarikázott, megpirított virsli. (A karikára vágott virslit először egy kis olajban, serpenyőben megpiritom, hogy jobban nézzen ki a levesben... rájöttem ugyanis, hogy nekem valójában a karikára vágott, főtt virsli nem szimpatikus, nem az ízével van bajom) Külön edényben könnyű fokhagymás rántást készítek, (olaj, liszt, fokhagyma) majd a levesbe öntöm, összeforralom, és kész. Én a tetejére szoktam egy kis tejfölt is tenni, szeretem.
                                                                                                                                                                                                                                                    Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                                    Read more...

                                                                                                                                                                                                                                                    2009. augusztus 18., kedd

                                                                                                                                                                                                                                                    Elrakás maraton

                                                                                                                                                                                                                                                    A hétvégén a szüleimnél voltunk, és a mamánál szedtünk egy csomó paradicsomot, cseresznyepaprikát, zöldparadicsomot, és tököt. Még aznap délután vettünk hozzá káposztát, uborkát, és Sá este legyalulta az összeset, mivel a csalamádénak 24 órát sóban kell állnia. (A tököt is legyalulta, de azt fagyasztóba tettem) A levet találomra készitettük, mert eddig még sosem romlott meg. :) Ma pedig második felvonásként összevágtam 2 kiló hagymát, és vagy 8 kiló paprika-paradicsomot (hámozva), és összedobtam 10 üveg lecsót télire! Recept, hogy jövőre már keresni se kelljen:

                                                                                                                                                                                                                                                      Lecsó zsírral konzerválva:
                                                                                                                                                                                                                                                      • 2 kg hagyma
                                                                                                                                                                                                                                                      • 6-7 kg paprika
                                                                                                                                                                                                                                                      • 2-3 kg paradicsom
                                                                                                                                                                                                                                                      • 0,5 kg zsír
                                                                                                                                                                                                                                                      • 20 dkg cukor
                                                                                                                                                                                                                                                      • 20 dkg só

                                                                                                                                                                                                                                                      A hagymát a zsíron megpirítjuk. A paradicsomot forró vízbe dobva lehámozzuk, majd szeleteljük. A zöldpaprikát csíkokra vágjuk (a karikázás itt nem praktikus, mert az üvegbe töltve sok holt tér keletkezik!) majd forró vízfürdőbe dobva pár percig főzzük.

                                                                                                                                                                                                                                                      A zsírban sült hagymára dobjuk a felszeletelt paradicsomot, paprikát, összeforraljuk, majd belekeverve a só-cukor mennyiséget forrón üvegekbe töltjük. Kihűlésig dunsztba tesszük, ezalatt a lecsó készre fő. Teljesen konyhakész, csak melegíteni kell!

                                                                                                                                                                                                                                                      2.5 óra, pucolással együtt, azt hiszem büszke lehetek magamra. De most kidőltem. Most nekiállok River Cottage maratont nézni, szigorúan fekve, levezetésképpen. Szép napot!

                                                                                                                                                                                                                                                      Read more...

                                                                                                                                                                                                                                                      2009. augusztus 14., péntek

                                                                                                                                                                                                                                                      Csapjunk bele!

                                                                                                                                                                                                                                                      Sophie vagyok!

                                                                                                                                                                                                                                                        Tengernyi gasztro blogot követek nap mint nap, és milyen jó is lenne egy saját gyűjtemény... A legelső lépéseket már régen megtettem, gyakran már az is előfordul, hogy megörökítjük a főzött ételeket. A bloghoz már csak egy aprócska lépés hiányzik... továbblépni a második pontról a harmadikra!
                                                                                                                                                                                                                                                          1. Megfőzöm, megesszük.
                                                                                                                                                                                                                                                          2. Megfőzöm, lefényképezem, megesszük.
                                                                                                                                                                                                                                                          3. Megfőzöm, lefényképezem, beblogolom, megesszük. ( bááár a gyakorlatban az utolsó kettő valószínűleg megcserélődik majd :)
                                                                                                                                                                                                                                                            Ételekről, főzőcskéről magamnak és másoknak... csapjunk bele (a lecsóba :)!!!

                                                                                                                                                                                                                                                            Read more...

                                                                                                                                                                                                                                                            Felhasználási feltételek


                                                                                                                                                                                                                                                            A blogon található összes fotót és írást bármely módon, forrásmegjelölés nélkül felhasználni, a szerző engedélye és előzetes, írásos beleegyezése nélkül tilos! Megsértése jogi következményeket von maga után!


                                                                                                                                                                                                                                                              © Free Blogger Templates Blogger Theme II by Ourblogtemplates.com 2008

                                                                                                                                                                                                                                                            Back to TOP