Császármorzsa

Hétközben általában Sá vásárol, most azonban dolgom volt a városban, így hazafelé beugrottam Zsuzsi nénihez a sarki miniboltba. Ma nem ő volt szolgálatban, hanem a fia, Pisti, aki egyszerűen imád beszélgetni... mindenkivel, mindenféle témáról. Miközben kitárgyaltuk a klasszikus "mikorra vagy kiirva?" kérdéskört, jól körbenéztem a kisboltban, aminek az alapterülete háááát... nem lehet több mint 8-9 m2.
Ennek ellenére, Pistinél minden van, a szülinapi torta-tüzijátéktól kezdve a gumicukor-vámpírfogig! Most egy zacskó búzadarán akadt meg a szemem, és egyből megkívántam a császármorzsát. A búzadara nem gyakori vendég nálunk, ez a 2. kiló amit életemben vásároltam, az elsőnek a felét ráadásul a molyok ették meg. :)

A császármorzsáról annyit tudok, hogy fényévente 1x megkívánom (szerinetm az utóbbi 10 évben nem ettem) és hogy kell bele búzadara. Egyesek szerint. Mások szerint nem kell.

Gondoltam, ha már itt vagyok, megkérdezem, Pistiék hogy csinálják.
Teljes tanácstalanság, majd mentő ötletként Pisti felesége (igen, ő is befutott) felhivta Zsuzsi nénit, aki kikereste a családi receptet, majd bediktálta a hozzávalókat és az elkészítést.

Na, ezek után már nem lett volna képem nem kipróbálni Pistiék császármorzsáját, és igen, nem bántam meg!
A (+)-al jelölt hozzávalókat hirtelen felindulásból, kipróbálás címszó alatt szintén beletettem, a (-) jelölés az én változatomból ma - tudatosan - kimaradt.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg búzadara
• 0,5 l tej
• 4 tojás
• cukor (-)
• mazsola (+)
• 1 cs vaníliás cukor (+)
• fahéj (+)

A tojásokat szétválasztjuk, habot felverjük. A mazsolát forró vízben beáztatjuk.
Minden száraz összetevőt összekeverünk a tejjel és tojással, majd beletesszük a habot. Állni hagyjuk egy picit, hogy a dara megszivja magát. Én most raktam bele egy kis fahéjat is, nem ártott neki.

Zsuzsi néni szerint a maszát serpenyőben sütjük, mivel azonban épp sütőtököt sütöttem... az egészet egy kivajazott tepsibe borítottam, és " irány a redli" - azaz sütőbe vele.
Addig sütöttem, amig a teteje szint nem kezdett kapni, ekkor elővettem, fakanállal összetörtem, és forrón leteszteltem.

Finom! :) A cukor hiánya szerintem a vaníliáscukor és a mazsola miatt egyáltalán nem zavaró, Sá - az édesszájú - meg majd bőven megöntözi házi lekvárral, vagy jól megporcukrozza a tetejét...
Csak el ne felejtsek Pistinek beszámolni a sikerről...!

Szép napot!