Tarta de Santiago - A galíciai mandulatorta

Idén volt három éve, hogy Sá-val elindultunk egy nagy kalandra, hogy végigjárjuk az el Camino de Santiagot, azaz a "hosszú gyalogutat".

Mivel külön mentük, más-más dolgokkal találkoztunk a zarándoklaton, emiatt történhetett, hogy Sá életéből kimaradt ez a híres édesség, miközben én többször, több helyen is kóstoltam. Hogy a hiányt - jobb később, mint soha alapon - pótoljuk, megsütöttem a mandulatortát itthon.

Nagyon jól sikerült, pont mint az eredeti, egyedül a keresztmintázatot nem volt türelmem kivágni, mert a torta már langyosan felvágásra (és kóstolásra) került.

Mivel ennek a receptnek komoly hagyománya és múltja van, érdemes ennek is utánajárni. Kis történelmi áttekintés a torta eredetéről, hiteles forrásból, közvetlenük az EK eredetvédelmi kérelmeket közlő honlapjáról:

Annak ellenére, hogy ebben a régióban alig található mandulafa, Galíciában nagyon régóta fogyasz­tanak mandulából előállított termékeket; az így létrejött hagyományos édességek mára a galíciai konyha szerves részei lettek. Kezdetben csak a legtehetősebb osztályok fogyaszthatták a mandulából készült termékeket, azonban ezek idővel egyre népszerűbbé váltak, és ma már a mandula a hagyományos galíciai desszertek legfontosabb, jellegzetes összetevője. A „Tarta de Santiago” olyan különlegesség, amely a régmúlt galíciai cukrászatának legjobb hagyományaiban gyökerezik.

A manapság a „Tarta de Santiago” néven ismert mandulás piskótáról fennmaradt legkorábbi híradás1577-ből származik, amikor Pedro de Portocarrero a santiagói egyetemen tett látogatása során szem­revételezte, hogy milyen ételekkel és édességekkel kínálják a professzorokat a tudományos fokozatok odaítélése alkalmából. Az első megbízható recepteket a Luis Bartolomé de Leybar által 1838 körül összeállított „Édességek füzete” című munkában, valamint Eduardo Merín „Édességek és sütemények. Igen hasznos könyvintézők, vendéglősök és cukrászok számára” címet viselő könyvében találhatjuk.

Az a tény, hogy ez az édesség egészen a XX. századig nem szerepelt a Spanyolország többi területéhez fűződő receptgyűjtemé­nyekben, arra enged következtetni, hogy nem tartották a közös cukrászati örökség részének, és még később is hosszú időn keresztül regionális különlegességnek tekintették. A galíciai hagyományos cukrászatokban a „Tarta de Santiago” most is a legkésőbb a XIX.század végén kialakult receptek szerint készül A santiago de compostela-i „Casa Mora” alapítója 1924-ben kezdte mandulatortáit a Jakab-kereszt körvonalaival díszíteni. Ötlete nagy sikert aratott, és hama­rosan elterjedt a többi galíciai előállító között.

Na, de lássuk a receptet:

Tarta de Santiago

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg cukor
• 1 tojás sárgája
• csipetnyi só
• 1 citrom reszelt héja

A töltelékhez :

• 25 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 4 egész tojás + a tésztából kimaradó fehérje
• 25 dkg hámozott, aprított mandula
• díszítéshez porcukor

Összekeverjük a tészta hozzávalóit, a vajat, tojást, cukrot és a lisztet, majd belekeverjük a cirtomhéjat és a csipet sót. Jól összedolgozzuk, amennyiben túl szára, darabos lenne, pár kanál vízzel nedvesíthetjük. Tortaformára nyújtjuk, maj egy leszedhető oldalú tortaformába simítjuk, oly módon, hogy az oldalára is jusson.
A törltelékhez előzőleg meghámozzuk a mandulát (forró vízben elég neki egy rövid idő, utána a héj simán eltávolítható). A hámozott mandulát apróra daráljuk. Én aprítógépet használtam. Bele keverem a tojást, a porcukrot és a vajat, amig sűrű, kenhető maszát nem kapok. Ráöntöm a tésztalalapra, és mehet a sütőbe.

Kb 30-35 percig sütöttem, kb 180 fokon, de ez sütőtől függően eltérő lehet. A képen úgy látszik, mintha a töltelék közepe nyers lenne, azonban nem igy van! A cukor és a mandula összesziruposodik, ragacsosan édes lesz, kiválóan ellensúlyozza a keményebb, ropogós alapot. Ha kihült, megszórjuk porcukorral, az eredeti recept szerint kereszt formában.

Igazi kalóriabomba, a finom fajtából!

Szép napot!

Elkészítés: