Vörösborban főtt marhapörkölt

Sá nagypapájától kaptunk 1.5 liter vörösbort, és mivel ennyi nálunk hmmm...sokára fogy csak el, kitaláltuk, hogy legyen egy jó marhapörkölt!
Már ezer éve szerettem volna kipróbálni azt a régi receptet, amiben a hús víz nélkül, CSAK borban készül el. Régen, amikor az ivóvíz még nem volt megbízhatóan jó minőségű, aki megtehette, gyakran (praktikusan a fertőzésveszély miatt) víz helyett is bort ivott. Nem hiszem, hogy nálunk rendszer lesz belőle, de egyszer mindenképp szerettem volna kipróbálni ezt a változatot is.
Az alapreceptem amugy ugyanez, csak ott 1.5 liter bor helyett vizet és az "íz kedvéért" max 2-3 dl bort használok.

Marhapörkölt

• 1 kg marhalábszár
• 3-4 fej hagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• 1 zöldpaprika
• 1 paradicsom
• 2-3 babérlevél
• 1.5 l bor (ügyeljünk a minőségre, ne legyen túl savas!!)
• só, bors, kömény

Ahogy egy szakács barátomtól tanultam, én mindig a sok hagymás marhapörkölt változatot készítem. A hagymától vastag, sűrű szafja lesz a pörköltnek. Egyszerűen kiráz a hideg a folyós-zsírban úszó-átlátszóan narancssárga levű változatoktól... pedig úton-útfélen belefut az ember a kötelező rokonlátogatások alkalmával.

A mi pörköltünkhöz először öszevágjuk a hagymát, mennyiségileg az "amennyit nem szégyenlek kategóriának" megfelelően. Megpucolom és durva darabokra vágom a fokhagymát is.
A marhalábszárat megtisztítom, és kockákra vágom.
Egy kis kanál zsíron (ha nincs, olajon) megpirítom a hagymát, annyira, hogy szép pirult színt kapjon. Beleteszem a húst, és nagy lángon átsütöm. HA már mindenhol fehér, visszaveszem a lángot, és mehet bele a fokhagyma. A hús eddigre már levet enged, mehet hát rá a pirospaprika és egy kis bors. Itt még mindig nem szoktam felönteni, megvárom, miíg a hús saját leve besűrüsödik. Ha ez megvan, felöntöm vörösborral, épp amennyi ellepi. Beleteszem a maradék hozzávalókat, a köményt, a paprikát-paradicsomot. Ezek nélkül is életképes a dolog, de ha van itthon, én mindig használom.
Alapvetően attól függetlenül, hogy bort vagy vizet használok, mindig csak annyira öntöm fel a pörköltet, hogy éppen ellepje a húst a lé. Ez -hasonlóan a hosszú lében főtt és rizottósan elkészitett rizshez - kissé több odafigyelést és kevergetést igényel, viszont alapvetően más állagot és ízt eredményez...

Most borral öntögettük szorgalmasan a pörköltünket, ami egyre sötétebb színt kapott. Az igazsághoz tartozik, hogy félúton meginogtam, és ha nincs mellette Sá, lehet hogy vizzel folytatom a főzést... :)
De Sá szerencsére ottvolt, és meggyőzött (vagyis meggyőztük egymást) hogy ilyen közel még sosem voltunk ennek a régi receptnek a kipróbálásához mint most... igazán kár lenne meghátrálni, bármi is lesz a végeredmény.

Egymást bátorítva kitartottunk, és mire a hús megpuhult, a pörkölt bizony megitta a 1,5 liter vörösbort. Mindezek ellenére ízében egyáltalán nem volt túl boros, vagy neadjisten' alkoholos.

A végeredmény: egy testes, férfias, karakteres, színében sötét pörkölt, ami inkább bográcsba mint hétköznapi vacsorához való. A szaft sűrű, zsírtalan, szinte önálló fogásként megállja a helyét. Mélytányérból, csípőspaprika szeletekkel megszórva, kanállal ettük, természetesen köret nélkül, csak kenyérrel.
Bár csak ketten voltunk rá, alig 1 tányérnyi maradt, amit gyorsabb licitálónk, Sá nyert meg másnap ebédre.

Szép napot!

Read more...

Sárgaborsó főzelék - füstölt csülökkel

Biztosan sokak számára hihetetlen, de a városunkban lévő kórházi menza JÓL FŐZ!
A múlt héten sárgaborsó főzeléket ettem, és annyira jól esett, hogy elhatároztam az itthoni ismétlést.
Első lépésben beszereztem egy jókora füstölt csülköt hozzá...

Sárgaborsó főzelék:

• 1 zacskó sárgaborsó
• 2 kis fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• só, bors, pirospaprika, babérlevél
• füstölthús lé (ha van)

Korán reggel feltettem a csülköt főni, ezzel egy időben beáztattam a sárgaborsót. Mire a csülök kész lett (úgy 2 óra alatt) addigra a borsó is szépen megdagadt.
A 2 kis fej hagymát apróra vágtam, és kevés olajban megpirítottam. Egy kis pirospaprikával megfuttattam, majd irány bele a sárgaborsó, a fokhagyma és a babérlevél.
A füstölt levet lezsíroztam (legjobb kifagyasztani valami hideg helyen, akkor egyben lejön a zsír a tetejéről) és víz helyett ezzel öntöttem fel a sárgaborsót.
Nem kell neki túl sok idő, és főni, sűrüsödni kezd. Én a rántást nem sokszor alkalmazom,  a széteső borsószemek sürítik inkább a főzeléket.
Főtt csülökszeletekkel tálalom... hmmmm... :)

Ha nincs itthon csülök, akkor hagymás zsírral esszük! Egyik jobb mint a másik!!!

Szép napot!

Read more...

Császármorzsa

Hétközben általában Sá vásárol, most azonban dolgom volt a városban, így hazafelé beugrottam Zsuzsi nénihez a sarki miniboltba. Ma nem ő volt szolgálatban, hanem a fia, Pisti, aki egyszerűen imád beszélgetni... mindenkivel, mindenféle témáról. Miközben kitárgyaltuk a klasszikus "mikorra vagy kiirva?" kérdéskört, jól körbenéztem a kisboltban, aminek az alapterülete háááát... nem lehet több mint 8-9 m2.
Ennek ellenére, Pistinél minden van, a szülinapi torta-tüzijátéktól kezdve a gumicukor-vámpírfogig! Most egy zacskó búzadarán akadt meg a szemem, és egyből megkívántam a császármorzsát. A búzadara nem gyakori vendég nálunk, ez a 2. kiló amit életemben vásároltam, az elsőnek a felét ráadásul a molyok ették meg. :)

A császármorzsáról annyit tudok, hogy fényévente 1x megkívánom (szerinetm az utóbbi 10 évben nem ettem) és hogy kell bele búzadara. Egyesek szerint. Mások szerint nem kell.

Gondoltam, ha már itt vagyok, megkérdezem, Pistiék hogy csinálják.
Teljes tanácstalanság, majd mentő ötletként Pisti felesége (igen, ő is befutott) felhivta Zsuzsi nénit, aki kikereste a családi receptet, majd bediktálta a hozzávalókat és az elkészítést.

Na, ezek után már nem lett volna képem nem kipróbálni Pistiék császármorzsáját, és igen, nem bántam meg!
A (+)-al jelölt hozzávalókat hirtelen felindulásból, kipróbálás címszó alatt szintén beletettem, a (-) jelölés az én változatomból ma - tudatosan - kimaradt.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg búzadara
• 0,5 l tej
• 4 tojás
• cukor (-)
• mazsola (+)
• 1 cs vaníliás cukor (+)
• fahéj (+)

A tojásokat szétválasztjuk, habot felverjük. A mazsolát forró vízben beáztatjuk.
Minden száraz összetevőt összekeverünk a tejjel és tojással, majd beletesszük a habot. Állni hagyjuk egy picit, hogy a dara megszivja magát. Én most raktam bele egy kis fahéjat is, nem ártott neki.

Zsuzsi néni szerint a maszát serpenyőben sütjük, mivel azonban épp sütőtököt sütöttem... az egészet egy kivajazott tepsibe borítottam, és " irány a redli" - azaz sütőbe vele.
Addig sütöttem, amig a teteje szint nem kezdett kapni, ekkor elővettem, fakanállal összetörtem, és forrón leteszteltem.

Finom! :) A cukor hiánya szerintem a vaníliáscukor és a mazsola miatt egyáltalán nem zavaró, Sá - az édesszájú - meg majd bőven megöntözi házi lekvárral, vagy jól megporcukrozza a tetejét...
Csak el ne felejtsek Pistinek beszámolni a sikerről...!

Szép napot!

Read more...

Gyömbéres melaszos keksz - avagy mi köze Sámsonnak az IKEÁ-hoz?

Húhúú, ez a recept valóban az év felfedezése!!! Egyszerűen megőrülök az IKEA-s gyömbéres kekszért, rajongó vagyok, éjszakánként-reggelente-napközben rájárok, hogy csak egyet, meg mégegyet... és talán még ezt az utolsót.... Az egyetlen ami visszatart, hogy 150 km-re esik a lelőhely, ráadásul ilyen ipari mennyiség mellett borzasztó az ára is, kb 700 ft egy kicsi dobozzal.

Muszáj volt találnom valami alternatív megoldást... ééééés.... igen. Sikerült!

Egy kedves jó ismerősünk édesipari mérnök, aki otthon van a mindenféle kekszek, ropogósok, szárazsütik dolgában, adódott hát az alkalom, hogy megkérdezzem, nem tud-e segíteni. Egyből elémvarázsolt 3 amerikai-svéd-norvég(?) receptet, amiből hamar kiszűrtük azt az egyet, ami az igazi lehet.

Az első próbatételt a melasz beszerzése jelentette. Felhivtam egy csomó bioboltot, és végül sikerült nádmelaszt kerítenem. :))) A melasz egyébként a cukorgyártás egyik mellékterméke, elvileg egy olcsó valami, hát nekem egy 475 g-os konzerv kb. 800 Ft-ba került. Ez 3 adagra lesz elég, azaz összesen 6 tepsi kekszre! Szuper!

A melasz jómaga amúgy egy igen dekoratív (retro) piros "festékesdobozban" van, úgy kell lefeszegetni a tetejét. Első meglepetésemben mutatom is Sá-nak, hogy "nézd csak, döglött oroszlán van rajta! " Erre Sá rávágja, hogy ez nem egyszerűen dögkött oroszlán, hanem nézzemcsak meg, ez Sámson története: Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből.

Gyorsan kikereste nekem, és tényleg...

Röviden, mert érdekes:

Sámson feleséget választott a filiszteusok leányai közül. Lement apjával és anyjával Timnába, és mikor elért a timnai szőlőkig, egy fiatal oroszlán jött ordítva eléje. Rászállt Sámsonra Jahve szelleme és szétszakította puszta kézzel az oroszlánt, akár egy gödölyét.

Ment tovább és beszélt a nővel. Napok múltán visszatért hozzá, hogy feleségül vegye, s letért az útról, hogy megnézze az oroszlán hulláját, és az oroszlán testében méhrajra talált és mézre.

Tenyerére vette a mézet és ment tovább, és útközben evett belőle, elment apjához és anyjához, adott azoknak is, és ettek azok is belőle, de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből szedte a mézet.

Apja is lement ekkor a nőhöz, és Sámson lakomát adott. Harminc filiszteus ifjú lakomázott vele, és mondta nekik Sámson:

- Hadd adjak fel nektek egy találós mesét, ha megfejtitek nekem a lakoma hét napja alatt, adok nektek harminc gyolcs inget és harminc öltöző ruhát. De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc gyolcs inget és harminc öltöző ruhát. Ráálltak a filiszteus ifjak. Így szólt akkor Sámson: - Eledel jött ki az evőből, s édesség került ki az erősből.

Hiába törték a fejüket a filiszteusok, nem tudták megfejteni a találós kérdést. Rábírták a feleséget, hogy szerezze meg a titkot. Sírva unszolta Sámsont az asszony a lakoma hét napján keresztül, addig-addig faggatta, amíg a hetedik napon végre Sámson megmondta neki. Ekkor az asszony elmondta népe fiainak. Így aztán a hetedik napon, még mielőtt lement a nap, a város férfiai jelentették Sámsonnak:

- Mi édesebb a méznél és mi erősebb az oroszlánnál? - Ha nem szántottatok volna az én üszőmmel, bizony nem találtátok volna ki a mesém értelmét! - mondta nekik Sámson. És rászállt Jahve szelleme, és lement Askelonba, és ott agyonvert harminc embert, s ruháikat adta azoknak, akik megjelentették neki találós meséje értelmét.

Ettől a felfedezéstől még jobban fellelkesültem, és azonnal nekiálltunk kekszet sütni.

A recepthez kellett pár kompromisszumot hoznom (mert ilyen hirtelen nem volt minden otthon), ezeket a leírásban dőlt betűvel írtam.

Gyömbéres - melaszos keksz

• 225 g liszt
• 2 teáskanál gyömbér por
• 1 teáskanál mézeskalács fűszer (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió)
• 75 g zabliszt
• 75 g finomkristályú cukor
• 0,5 teáskanál szódabikarbóna
• 175 g melasz
• 50 g vaj

A lisztet, a fűszereket, a zablisztet, a cukrot és a szódabikarbónát keverjük össze. (nem volt zablisztem, azért 30 dkg sima lisztet használtam, nem volt mézeskalács keverékem, így maradt a sima fehéj :) Melegítsük fel a melaszt a vajjal együtt ( 50 g helyett 75 grammot tettem bele, mert kevésnek tűnt) egy serpenyőben, amíg a vaj meg nem olvad. Keverjük el, majd öntsük a száraz összetevőkre. Gyúrjuk tésztává. Nekem nem ment egyszerűen, kellett beletennem még pár kanál vizet, mert túl száraz, morzsálódós volt a keverék.

Nyújtsuk a tésztát 5 mm vastagra. Szúrkáljuk meg villával (én elfelejtettem) és szúrjuk ki különböző (az eredeti virágmintás) formákkal. Zsírozott sütőlemezen süssük, 170 C fokon, 20-25 percig. a kekszeket rácson hűtsük ki.

Az íze egyszerűen kiváló, nem lehet abbahagyni! Viszont ami probléma, hogy a kekszek nagyon megkeményedtek, és eddig semmilyen trükkel nem sikerült puhábbá varázsolni... még a bombabiztos almával puhítás is csődöt mondott...
Ez így ebben a változatban forró tejbe mártogatósként lenne az igazi, főleg ha szeretném a tejet. Nem mintha ez gondot okozna, mert részemről nagy örömmel, szárazon is ropogtatom.

De ha van ötletetek, szívesen fogadom a tanácsokat!!

Szép napot!

Read more...

Classic, Nagycenk

Mivel a bébi nem sokkal a születésnapom előtt érkezik majd, várhatóan kisebb gondunk is nagyobb lesz az én szülinapomnál... ezért Sá meglepett egy előrehozott ünnepléssel! Kissé késésben vagyok a bejegyzéssel, hiszen kb 3 hete történt, amikor elvitt egy soproni meglepetés-hétvégére. Pont a legjobb időpontban, hiszen mostmár nemigen mernék elindulni hosszabb útra.

A hétvége nagyon jól sikerült, belefért a Ráspi Fertőrákoson (bejegyzés jön), egy Fertő tavi hajókirándulás, az elmaradhatatlan Leberkäse Ausztriában, és hazafelé úton útbaejtettük a nagycenki Classic éttermet.

A Classicba már régóta szerettem volna elmenni, hiszen kevés étterem rendelkezik saját bloggal! Már a kezdetek óta követem a "Gasztronómia és vendéglátás" bejegyzéseit, és nagyon szimpatikus, hogy a bevált éttermi recepteket mennyiségekkel, elkészítési móddal posztolják! A blogot Sárközi József (executive chef) és Kovács Szabolcs (commis de cuisine) írják, érkezésünkkor pont ők voltak a konyhában is! :)

Nagyon örültünk, hiszen így személyesen is találkozhattunk, és gratulálhattunk munkájukhoz!

Lássuk az ételeket!

Míg eldöntjük, mit fogunk ebédelni, egy köszöntő falat érkezik a konyhából:

Jól indul az ebéd! A forró bárány-édesburgonykrém-házilag pácolt kecskesajt-paradicsom kombináció igazán finom, imádom ezeket a kis falatnyi élményeket!

Az én előételem : Préselt libamáj kamilla lekvárral és szarvasgombás brióssal (belinkelem a blogban található képet, mert jobb, mint az enyém) A kamilla lekvár, vagyis inkább zselé nagyon érdekes. Én alapvetően nem szeretem a kamilla ízt, mert gyerekkorom nemszeretem-gyógykúráira emlékeztet, viszont ez a könnyű zselé finom. A kamilla íz nem tolakodó, "besimul" a libamáj és a friss saláta íz mellé. A libamáj örök szerelem, az íz most is ottvan, viszont amit változatnék, az a tálalási hőmérséklet - ez kissé hideg ahhoz, hogy krémesen kenhető legyen.

Sajnos a szarvasgombás briós lemarad, mert - ahogy később megtudjuk - a szarvasgomba nem volt elég jó minőségű a felhasználáshoz. Ezért a Chéf úr személyesen is elnézést kér, amikor kijön köszönteni bennünket. Azt hiszem egy ilyen dolog bárhol előfordul, és részemről sokkal többre értékelem ezt a megoldást, mintha az étlaphoz ragaszkodva, nemtörődöm módon kihoznának egy nem 100%-os hozzávalóval készült ételt, ami esetleg agyonvághatja az egész élményt. Emiatt a korrekt hozzáállás miatt, a hiányosság ellenére sem marad negatív emlék az amúgy kiváló előétel!

Sá sütőtökkrémlevest választ, persze én is megkóstolom... a leves forró, és könnyű, mire észbe kapok, már szinte csak az utolsó kanál levest sikerül megszereznem! :) Ahhoz képest, hogy Sá - saját bevallása szerint - nem szereti a sütőtököt, ez nagyon meggyőző...

Bár a baba miatt sokszor egész nap ennék, fizikailag mégsem marad sok hely a főételnek, ezért egy könnyű fogást választok:

Kerti zöldségekel töltött vajas tésztakosárka, metélőhagymás sajtmártással

A fogás érezhetően frissen, a sütőből kerül az asztalra, nagyon örülök a mellé felszolgált "extra" sajtmártásnak is, amit az utolsó cseppig kikanalazok. Egyszerű, finom.

Sá ropogós kacsapecsenyét választ aszalt szilvás párolt káposztával... ami majdhogy nem is kerül megörökítésre, mert amint megkapja a gyönyörű, fél sült kacsát, azonnal nekiáll az evésnek. A fényképezés csak ezután jut eszünkbe ... :) Persze nem bírtam megállni hogy bele ne egyek, egyből elkönyörögtem a legjobb részt, a ropogós szárnya végét... imádom amikor a hús puha, ezek a "lelógó alkatrészek", és a csontok végei pedig ropogtatnivalóan pirosra sültek. Hmmm...

Mikor úgy döntünk, hogy "helyhiány" miatt kihagyjuk a desszert rendelést, a Chéf úr ajándékaként (az elején megemlítettük, hogy az út születésnapi ajándék nekem) meghívást kapunk egy sütőtökös - csokis tortára, amit természetesen örömmel és köszönettel elfogadunk! Hát valóban kár lett volna kihagyni, jóllakottságunk ellenére egy morzsa sem marad belőle... még fényképezni is elfelejtünk. :)

Mindent összevetve nagyon jól sikerült a látogatás, a Classic egy figyelmes(!), emberi, vendégközpontú étterem, nagyon jó konyhával. Mi még biztosan visszatérünk - hármasban - , addig is szívből ajánlom ( a blogot is ) mindenkinek!

Szép napot!

Read more...