Sophie's Dinner

...everyone can cook...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VKF. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 13., csütörtök

Fenyőszörp - hóolvadással (VKF 34)


Évekkel ezelőtt, egy régi erdélyi szakácskönyvben olvastam a fenyőszörp receptjét, de eddig még csak egyszer készítettem el. Most kiváló alkalom kínálkozott, hiszen szezon van, ráadásul a VKF témájá is idevág. Sokan nem tudják, de a fenyő is afrodiziákum, illóolaját vízbe csepegtetve impotencia tüneteinek enyhítésére használható.

Lássunk most egy érdekes, új megközelítést!

Fenyőszörp
  • Friss fenyő hajtások, esetleg friss zöld fenyőtobozok
  • cukor
A fenyőhajtásokat leszedjük, és cukorral rétegezve jó szorosan befőttesüvegbe tesszük. Munkánk véget is ért... a fenyőből kiváló nedvesség a cukrot feloldja, és a szörp önmagától elkészül. 
Nagyon érdekes figyelni a folyamatot, az olvadó cukor ugyanis kisértetiesen emlékeztet a tavaszi hóolvadásra. 
A gyerekek élvezni fogják!




A tetejére kerül egy réteg cukor és jó szorosan lezárjuk.
Ha meleg, napos helyre tesszük, az olvadási folyamat még gyorsabb!


1. nap  - a cukor már összeesett és tömörült


2. nap - már megvan a gyönyörű hóolvadás minta! :)


Most ott tartunk (4. nap) hogy a cukor már szinte teljesen folyékony, viszont a 720ml-es üveg kb feléig ér fel a szörp. Mivel nagyon tömény, és inkább csak "fűszerként" használjató mint klasszikus szörpként, nem is baj ha a mennyiség nem annyira óriási. Viszont úgy látom, hogy a fenyőhajtások még elég frissek, és van még bennük nedvesség - ezért valószínűleg feltöltöm még cukorral az üvegemet. 

Ha esetleg nem fenyőhajtásból, hanem friss fenyőtobozból készül a szörp, a tobozokat késsek fel kell vágni, legalább félbe, de inkább szeletekre. Ekkor még erősebb, kicsit gyantásabb ízű szörpöt kapunk.

Akár salátára, palacsintára, erdő-limonádéba, esetleg vadakhoz ajánlom!
Tömény erdőillat és íz... :)

Szép napot!

Read more...

2010. február 27., szombat

Húsnélküli, avagy Bundáskenyér reloaded ?


Az új VKF kiváló alkalom volt hogy elkészítsem gyerekkorom egyik kedvencét, a "Húsnélküli"-t.
A húsnélküli  - formázástól függően - egy rántott bárminek kinéző dolog, végeredményben a hús panírja, és mivel kívülről jól álcázza magát, általában csak beleharapva önt el bennünket az öröm, esetleg a keserű csalódás. :))

A húsnélküli sosem készült főételként, hiszen a vasárnapi rántotthús készítésekor megmaradt tojás találékony elüntetésére hivatott... azaz csak 1-2 kis darab jutott belőle.
Mint minden ritkaságnak, ennek is nagy értéke volt, és ez fogyott el legelőbb - legtöbbször már ebéd előtt kihalásztam a kisült rántotthúsok közül.

Hozzávalók:


  • tojás

  • zsemlemorzsa

  • mischling (télire eltett sós darált zöldség - vagyis házi vegeta)

Csak véletlen, hogy nemrég új ételt alkottam belőle, pedig a hozzávalók évtizedek óta ugyanazok. A titok a zsemlemorzsa mennyiségben és a felverés módjában áll. Ha ugyanis Húsnélkülit készítek, akkor annyi zsemlemorzsát teszek a felvert tojásba, hogy egy laza, de formázható masszát kapjak. (ez mindig keményedik, ahogy a morzsa megdagad) Kézzel gombócokat alakítok, lelepítom, majd be a forró olajba. Kész.

Viszont! Nemrégiben alig maradt zsemlemorzsám a panírozás végére, igy amikor bekevertem a tojással, egy laza, folyós masszát kaptam. Ezt elkezdtem villával felverni, mintha rántottát készítenék - egészen addig, míg olyan állagot kapok, ami kanállal/villával már kezelhető, viszont kézzel még formázhatatlanul folyós. 
Ezt a masszát kanállal szaggatom bele a forró olajba, és amíg a húsnéküli sül , ez a változat felfújtként fújódik fel, és egy nagyon könnyű, laza pogácsát kapunk... ami ízben leginkább a bundáskenyér közepére
emlékeztet.


Könnyű, lágy, légies  - véletlenül megalkottam egy új feltétet, ami bármely főzelék mellé nettó 2 perben elkészíthető.

Új kedvenc a láthatáron... hurrááá!!!

Read more...

2010. január 4., hétfő

Birsalmasajt torta aszalt gyümölcsökkel

Baba alszik, egy gyors bejelentkezésre futja... elkészitettem én is a gasztroajándékomat a VKF-re, és egy gyenge 1,5 hónapos csúszással be is tudom blogolni! :) A napjaink még mindig nem a főzésről szólnak, illetve a blogolás oldala a nehezebb dió!

Lássuk az én gasztro ajándékomat:

Birssajt torta aszalt gyümölcsökkel


  • birsalma
  • cukor

  • dió

  • vörös áfonya (aszalt)

  • aszalt gyümölcsök a díszítéshez

  • méz

  • türelem

A birsalmát héjastól feltettem főzni, majd mikor elegendően puha lett, merülőmixerrel pépesíettem. Beletettem a darált diót és az aszalt vörösáfonyát.  A szabvány 1 kg-hoz 80 dkg cukor aránynál én jóval kevesebbet használtam, emiatt a szilárdulási idő jelentősen nőtt. A kész lekvárt gyümölcstorta formába öntöttem, és szikkadni hagytam 1-2 hétig. Mikor elegendően szilárdnak tűnt, kiborítottam, de mivel túl kevés cukrot használtam, a belseje még egyáltalán nem volt szilárd. Emiatt kiborítva is száradnia kellett majd' 1 hónapot! Szerencsére az idő megoldotta a problémát és karácsony előtt szép keményre szikkadt a birstorta formám.

 

A torta tetejét megkentem sűrű napraforgómézzel, majd aszalt barackkal, szilvával, dióval, datolyával és kandírozott narancshéj kockákkal díszítettem.

Hatalmas sikere volt!!!


Tanulság a jövőre: több cukorral jelentősen gyorsíthatom a folyamatot!!!

Szép napot!

Read more...

2009. október 27., kedd

Speckknödel - azaz a tiroli szalonnás gombóc

Pár éve Tirolba kaptunk meghívást egy kedves ismerős családtól. Én nem vagyok egy hegymászós fajta, nekem a "menjünk fel a hegyre" típusú programokban a legizgalmasabb rész a hegytetőn (szerencsés esetben) található, egyszerű ételeket kínáló kis fogadó vagy pihenőhely. Tirolban a helyi vendéglátóink jóvoltából volt szerencsénk egy eldugottabb részt felkeresni, ahol a túra végén egy kis hegyi parasztház és egy néni fogadott minket, helyben készült friss vajjal, sajttal... és gombóccal. Itt az egyetlen zaj a tehenek kolompolása, a levegőt harapni lehet, és csak arra kell ügyelni, hogy nehogy bokáig merüljünk egy hideg kis patakban, vagy egy jó meleg tehénlepényben. :)

    Mivel ebéd előtt érkeztünk, meg tudtuk nézni a knödel készítését, amit a néni szerint tradicionálisan a hónalj alatt szokás gömbölyűre formálni... :))) Szörnyülködésünket látva nekünk mégis kézzel készült a tradicionális knödel.
      A hónalj alatt gömbölyítős "receptet" azóta sem próbáltam, viszont gombócból kóstoltam több variációt is:
        • a simát (levesben kifőzve),
        • szalonnásat (főzve és sütve),
        • sajtosat (főzve),
        • szalonnás-sajtosat (sütve),
        • spenótos-sajtosat (főzve),
        Érdekes, hogy akkor nem, viszont évekkel később az édes változatba is belefutottam:
        • egész eperrel,
        • sárgabarackkal,
        • mogyorós trüffelkrémmel,
        • és egyik legérdekesebb változatként: salzburgi Mozart-golyóval töltve.
        Legjobban mégis a szalonnás változat jött be, azon belül is a sütött, majd levesben tálalt megoldás. A receptet is Tirolból kaptam, így azt hiszem ez tényleg egy igazi, ottani íz.
          Speckknödel:
            • 0,4 kg szárított, kb 1 cm-es kockákra vágott kenyér
            • 1-2 fej hagyma
            • apróra kockázott húsos szalonna, vagy füstölt parasztsonka
            • petrezselyemzöld, snidling, újhagyma szár (ha van)
            • 4 tojás
            • mischling (házi vegeta, azaz sóban eltett darált zöldésgek - erről majd rakok be receptet)
            • kis víz
            • bors
              A recept előkészítést igényel, ugyanis apró kockákra kell vágni a kenyeret, és sütőben, vagy ha nagyon előre tervezünk, akár levegőn keményre kell szárítani.
                Ausztriában lehet kapni nagyon jó minőségű "Knödelbrot"-ot, a kívánt méretre vágott, szárított kenyérkocákat. Ha arra járunk, mindig hozunk pár zacskóval, mert nagyon nagyban megkönnyíti a knödel készítését, és igazán jó ízű. Arrafelé nem a megmaradt kenyereket darabolja-zacskózza a pékség, mint felénk általában, hanem direkt erre a célra sül ki a kenyér. Nagy különbség!!!
                  Alapos kézmosás szükségeltetik, a knödel összeállítása végig kézzel készül!
                    A száraz kenyérkockát egy nagy keverőtálba öntjük. ráöntünk 1-2 pohár vizet (menyiségtől függően, először inkább ovatosan, maximum pótoljuk) és összekeverjük/ gyúrjuk. Olyannak kell lennie, hogy még sértse a kezünket, hiszen a vítől a kenyér csak egy része ázik el. Ez eredményezi, hogy a gombóc egyrészt tésztás, másrészt tényleg knödel jellegű lesz az egészben látható kenyérkockák miatt.
                      Egy serpenyőben megpirítjuk a szalonnát, vagy a sonkát, majd a fennmaradó zsiradékon az apróra vágott vöröshagymát. Pirítsuk ténylegesen aranybarnára, hogy megkapja azt a jellegzetes, édeskés hagymaízt. A megsült hozzávalókat a kenyérhez öntjük, majd mehet bele az apróra vágott petrezselyemzöld, esetleg snidling, vagy apróra vágott újhagyma szár.
                        A kenyér mennyiségétől függően felverünk 3-4 tojást és a masszához öntjük. Ez is nedvesíti, ragasztja, de itt még mindig éreznünk kell gyúrás közben keményebb részeket.
                          Kóstoljuk, gyúrjuk, utánizesítjük. Mi minden évben készítünk házi vegetát ami nálunk családilag a "mischling" névre hallgat, ami németül keveréket, korcs(kutyát), összevissza dolgot jelent... :) Én ezt használom hozzá, de ennek hiányában a sima sózás is megteszi, már amennyiben szükséges a sonka-szalonna melett.
                              Ha kész a tészta, nedves kézzel gombócokká formáljuk. Mi kisebb, max. tojás nagyságú gombócokat szoktunk, mert jobban porciózható a levesbe, de Tirolban kb. hógolyó méretű gombócokat gyúrnak.
                                  Ha elkészültünk a "gömbölyítéssel", már csak annyi a dolgunk, hogy forró olajban pirosra süssük a gombócokat. Mivel a kész gombóc nagyon jól fagyasztható, és egy sima rántott elvest is tartalmas vacsorává varázsol, nálunk mindig nagy menyiségben készül. Itt már praktikus ha fritőzt használunk, mert egységesen szépek lesznek a gombócok.

                                      Ha kisült, mehet rögtön a tányérba, rá a forró (üres) leves... nagyon finom.

                                      A főtt változatot (azt nem sütjük ki előtte) láttam sült malac-savanyú káposzta társaságban is megjelenni, az sem vált hátrányára. Pozitívum, hogy a recept nagyon jól variálható, hiszen az alapreceptből készülhet egyidejűleg (egy kosszal :) natur, sonkás, sajtos, főtt, sütött változat is, fagyasztóba vele.

                                      Ha fagyasztjuk, én vagy időt hagyva neki, szobahőmérsékleten (ez a ritkább, általában a gyors megkívánás, azonnal evés változat játszik), vagy mikróban szoktam teljesen átforrósítani. Levesben melegíteni nem célszerű, mert szét fog esni a forró lében mire felolvadna, és eltűnik a sült jelleg.

                                        Szép napot!

                                        Read more...

                                        2009. szeptember 21., hétfő

                                        Körömpörkölt (csülökkel)

                                        Bár ritkán készítem, én nagyon szeretem a körömpörköltet. Sá magától nem kéri, vendégnek rizikós feltálalni, így csak néha-néha kerül a menübe.

                                          Ez az étel megállja a helyét igazi bográcsos, szüretelős menüként is, bár ügyeljünk rá, hogy a "kényesebb" vendégeknek is készítsünk valamit! Nálunk igazi szüreti klasszikus fogás még az egyben sült húsok mellett a fasírozott (hidegen), különféle saláták, szigorúan kenyérrel, körettel ilyenkor senki nem vesződik.
                                            A mi helyzetünk kicsit speciális, mivel van (szőlős)hegyünk, viszont az elöregedett szőlőt - szakértelem híján, és egy borzalmas ízű házibor készítése után - apu kivágta. Emiatt a "HEGY" egy sokkal kellemesebb funkciót kapva a sütések-főzések-vendégfogadások-bográcsozások helyszínévé vált. Általában én vagyok a szakács, egyrészt mert imádok főzni, másrészt így ki tudom vonni magam a többi munka alól... :)
                                              Már egészen rég, középiskolás korom óta az én feladatom a megfőtt köröm kicsontozása, ugyanis mindig csak abból tudtam jóízűen enni, amit saját kezűleg válogattam át. Ma általában egyben veszem meg a körmöt, mert az ételbe belefőlő szilánkokat szeretném elkerülni.
                                                Hogy kiadósabb legyen, csülökkel gazdagítjuk, így (kompromisszumot kötve magunkkal és a vendéggel) hús is bőven kerül bele. Az én kedvenceim a köröm belsejében lévő vastag, puhán ragacsosra főtt inak, ezeket van hogy már csontozáskor kilopkodom, sóval és puha kenyérrel.
                                                  Lássuk, mi kell hozzá?

                                                    Körömpörkölt

                                                    • 3-4 fej hagyma
                                                    • 4 egész köröm
                                                    • 1 bőrös csülök (a vendégek számától függően lehet első vagy hátsó)
                                                    • sok fokhagyma
                                                    • pirospaprika
                                                    • só, bors
                                                    • babérlevél
                                                    • 0,5 l vörösbor
                                                    • piros arany (opcionális)
                                                    • olaj
                                                    • őrölt kömény

                                                      Ha bográcsban fő majd az étel, a körmöket előző nap készitem el, így a helyszínen már a megtisztított, kész alapanyagot tudom felhasználni. A csülökpörkölt rész teljes egészében a bográcsban fő!

                                                        Ha otthon készítem az egészet: A körmöket megtisztítom, és egy fél fej fokhagymával, egész borssal és babérlevéllel együtt kuktába teszem. Előveszek egy másik edényt . Amig a köröm fő, kockára vágom a hagymát. Ha pörköltet főzök, én mindig sok hagymával dolgozom, szeretem ha az adja meg a szaftot. A hagymát olajon megdinsztelem, majd mehet bele a kockára vágott csülök. Mielőtt bármi mást tennék bele, megpirítom a húst, hogy igaz "pörkölt"-et kapjak. A paprika, só bors csak ezután mehet bele!

                                                          Ha mindez kész, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beleteszem az apróra vágott fokhagymát, köményt, babérlevelet, és majdnem puhára főzöm. Amint elkészül a köröm, aprólékosan kicsontozom, és a húst kockákra vágom. Ha esetleg ez előző nap történik akkor a főzővizet lehűtöm és zsírtalanítom, majd a megdermedő kocsonyás lé is mehet másnap az ételbe.

                                                            A kicsontozott húst a csülökhöz rakom, összeforralom, és utánizesítem. Mehet bele a vörösbor, amivel addig forralom, amig a hús puha, a szaft telten csillogó és ragacsos nem lesz.

                                                              Nálunk ehhez nemigen jár köret, friss kenyérrel, házi (kovászos) uborkával esszük.

                                                                Szép napot!

                                                                Read more...

                                                                Felhasználási feltételek


                                                                A blogon található összes fotót és írást bármely módon, forrásmegjelölés nélkül felhasználni, a szerző engedélye és előzetes, írásos beleegyezése nélkül tilos! Megsértése jogi következményeket von maga után!


                                                                  © Free Blogger Templates Blogger Theme II by Ourblogtemplates.com 2008

                                                                Back to TOP