Császármorzsa

Hétközben általában Sá vásárol, most azonban dolgom volt a városban, így hazafelé beugrottam Zsuzsi nénihez a sarki miniboltba. Ma nem ő volt szolgálatban, hanem a fia, Pisti, aki egyszerűen imád beszélgetni... mindenkivel, mindenféle témáról. Miközben kitárgyaltuk a klasszikus "mikorra vagy kiirva?" kérdéskört, jól körbenéztem a kisboltban, aminek az alapterülete háááát... nem lehet több mint 8-9 m2.
Ennek ellenére, Pistinél minden van, a szülinapi torta-tüzijátéktól kezdve a gumicukor-vámpírfogig! Most egy zacskó búzadarán akadt meg a szemem, és egyből megkívántam a császármorzsát. A búzadara nem gyakori vendég nálunk, ez a 2. kiló amit életemben vásároltam, az elsőnek a felét ráadásul a molyok ették meg. :)

A császármorzsáról annyit tudok, hogy fényévente 1x megkívánom (szerinetm az utóbbi 10 évben nem ettem) és hogy kell bele búzadara. Egyesek szerint. Mások szerint nem kell.

Gondoltam, ha már itt vagyok, megkérdezem, Pistiék hogy csinálják.
Teljes tanácstalanság, majd mentő ötletként Pisti felesége (igen, ő is befutott) felhivta Zsuzsi nénit, aki kikereste a családi receptet, majd bediktálta a hozzávalókat és az elkészítést.

Na, ezek után már nem lett volna képem nem kipróbálni Pistiék császármorzsáját, és igen, nem bántam meg!
A (+)-al jelölt hozzávalókat hirtelen felindulásból, kipróbálás címszó alatt szintén beletettem, a (-) jelölés az én változatomból ma - tudatosan - kimaradt.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg búzadara
• 0,5 l tej
• 4 tojás
• cukor (-)
• mazsola (+)
• 1 cs vaníliás cukor (+)
• fahéj (+)

A tojásokat szétválasztjuk, habot felverjük. A mazsolát forró vízben beáztatjuk.
Minden száraz összetevőt összekeverünk a tejjel és tojással, majd beletesszük a habot. Állni hagyjuk egy picit, hogy a dara megszivja magát. Én most raktam bele egy kis fahéjat is, nem ártott neki.

Zsuzsi néni szerint a maszát serpenyőben sütjük, mivel azonban épp sütőtököt sütöttem... az egészet egy kivajazott tepsibe borítottam, és " irány a redli" - azaz sütőbe vele.
Addig sütöttem, amig a teteje szint nem kezdett kapni, ekkor elővettem, fakanállal összetörtem, és forrón leteszteltem.

Finom! :) A cukor hiánya szerintem a vaníliáscukor és a mazsola miatt egyáltalán nem zavaró, Sá - az édesszájú - meg majd bőven megöntözi házi lekvárral, vagy jól megporcukrozza a tetejét...
Csak el ne felejtsek Pistinek beszámolni a sikerről...!

Szép napot!

Read more...

Tarta de Santiago - A galíciai mandulatorta

Idén volt három éve, hogy Sá-val elindultunk egy nagy kalandra, hogy végigjárjuk az el Camino de Santiagot, azaz a "hosszú gyalogutat".

Mivel külön mentük, más-más dolgokkal találkoztunk a zarándoklaton, emiatt történhetett, hogy Sá életéből kimaradt ez a híres édesség, miközben én többször, több helyen is kóstoltam. Hogy a hiányt - jobb később, mint soha alapon - pótoljuk, megsütöttem a mandulatortát itthon.

Nagyon jól sikerült, pont mint az eredeti, egyedül a keresztmintázatot nem volt türelmem kivágni, mert a torta már langyosan felvágásra (és kóstolásra) került.

Mivel ennek a receptnek komoly hagyománya és múltja van, érdemes ennek is utánajárni. Kis történelmi áttekintés a torta eredetéről, hiteles forrásból, közvetlenük az EK eredetvédelmi kérelmeket közlő honlapjáról:

Annak ellenére, hogy ebben a régióban alig található mandulafa, Galíciában nagyon régóta fogyasz­tanak mandulából előállított termékeket; az így létrejött hagyományos édességek mára a galíciai konyha szerves részei lettek. Kezdetben csak a legtehetősebb osztályok fogyaszthatták a mandulából készült termékeket, azonban ezek idővel egyre népszerűbbé váltak, és ma már a mandula a hagyományos galíciai desszertek legfontosabb, jellegzetes összetevője. A „Tarta de Santiago” olyan különlegesség, amely a régmúlt galíciai cukrászatának legjobb hagyományaiban gyökerezik.

A manapság a „Tarta de Santiago” néven ismert mandulás piskótáról fennmaradt legkorábbi híradás1577-ből származik, amikor Pedro de Portocarrero a santiagói egyetemen tett látogatása során szem­revételezte, hogy milyen ételekkel és édességekkel kínálják a professzorokat a tudományos fokozatok odaítélése alkalmából. Az első megbízható recepteket a Luis Bartolomé de Leybar által 1838 körül összeállított „Édességek füzete” című munkában, valamint Eduardo Merín „Édességek és sütemények. Igen hasznos könyvintézők, vendéglősök és cukrászok számára” címet viselő könyvében találhatjuk.

Az a tény, hogy ez az édesség egészen a XX. századig nem szerepelt a Spanyolország többi területéhez fűződő receptgyűjtemé­nyekben, arra enged következtetni, hogy nem tartották a közös cukrászati örökség részének, és még később is hosszú időn keresztül regionális különlegességnek tekintették. A galíciai hagyományos cukrászatokban a „Tarta de Santiago” most is a legkésőbb a XIX.század végén kialakult receptek szerint készül A santiago de compostela-i „Casa Mora” alapítója 1924-ben kezdte mandulatortáit a Jakab-kereszt körvonalaival díszíteni. Ötlete nagy sikert aratott, és hama­rosan elterjedt a többi galíciai előállító között.

Na, de lássuk a receptet:

Tarta de Santiago

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 5 dkg cukor
• 1 tojás sárgája
• csipetnyi só
• 1 citrom reszelt héja

A töltelékhez :

• 25 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 4 egész tojás + a tésztából kimaradó fehérje
• 25 dkg hámozott, aprított mandula
• díszítéshez porcukor

Összekeverjük a tészta hozzávalóit, a vajat, tojást, cukrot és a lisztet, majd belekeverjük a cirtomhéjat és a csipet sót. Jól összedolgozzuk, amennyiben túl szára, darabos lenne, pár kanál vízzel nedvesíthetjük. Tortaformára nyújtjuk, maj egy leszedhető oldalú tortaformába simítjuk, oly módon, hogy az oldalára is jusson.
A törltelékhez előzőleg meghámozzuk a mandulát (forró vízben elég neki egy rövid idő, utána a héj simán eltávolítható). A hámozott mandulát apróra daráljuk. Én aprítógépet használtam. Bele keverem a tojást, a porcukrot és a vajat, amig sűrű, kenhető maszát nem kapok. Ráöntöm a tésztalalapra, és mehet a sütőbe.

Kb 30-35 percig sütöttem, kb 180 fokon, de ez sütőtől függően eltérő lehet. A képen úgy látszik, mintha a töltelék közepe nyers lenne, azonban nem igy van! A cukor és a mandula összesziruposodik, ragacsosan édes lesz, kiválóan ellensúlyozza a keményebb, ropogós alapot. Ha kihült, megszórjuk porcukorral, az eredeti recept szerint kereszt formában.

Igazi kalóriabomba, a finom fajtából!

Szép napot!

Elkészítés:

Read more...

Almáslepény, az a régi menza íz

Ha visszaemlékszem az iskolás évekre, mindig is menzás voltam. Voltak ételek, amiket imádtam, és egyszerűen azóta sem sikerült itthon megismételni azokat az ízeket... valószínűleg a mennyiséget, az együtt sülő-fővő többszáz adag koncentrált ízét nem is sikerülhet soha. Sütemény nagyon ritkán volt, - szerencsére, mert nemigen ettem az édeset - viszont a menzai almáslepény egy-egy tartalmas leves, babgulyás után máig emlékezetes.

Emiatt muszáj megörökítenem ezt a receptet, ami ízében, állagában, illatában is azokat az időket idézi. Nagyon finom, teljes siker volt!!!

Almás lepény

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg finomliszt
• 1 kocka Rama margarin (25 dkg )
• 12 dkg porcukor
• 1 tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 csomag vaniliás cukor
• csipetnyi só

Hozzávalók a töltelékhez:

• 1,5 kg alma, lereszelve, kinyomkodva
• 1 citrom leve (aminek már elhasználtuk a héját a tésztába)
• 5-10 dkg cukor (lehet kevesebb, ha az alma amúgy is édes)
• 1 csomag vaniliás cukor
• 1 evőkanál fahéj
• 10 dkg durvára vágott, esetleg őrölt dió
• mazsola (opcionális, mi szeretjük, de a menzaiban sosem volt )

Először összegyúrom a tészta hozzávalóit. Nem kell sokat kihozni belőle, problémamentesen össze fog állni. A tésztagombócot kettévágom, és a felét elkezdem kinyújtani, tepsi nagyságúra. Nekem ez a mennyiség a nagyobbik, piros tepsimet töltötte meg, a sütőhöz kapott nagytepsihez dupla (de legalább 1,5x-es) adagot kell haszálni!

Elkészítem a tölteléket. Megkérem a páromat, hogy reszelje le a hámozott almát. :) Jól kinyomkodom, majd a fahéjjal, citromlével, cukorral együtt serpenyőben pirítani kezdem, hogy a maradék víz is elpárologhasson. Mikor nem tűnik vizesnek, és a lakást már beborította a fahéj illata, ideje összeállítani a süteményt. Legutóbb, mivel épp találtam itthon, mazsola helyett szárított vörösáfonyával gazdagítottam a tölteléket.

A kinyújtott tésztát a tepsibe simított szilikon sütőlapra terítem. Vastagon megszórom vágott/őrölt dióval, majd rásimítom a megpárolt alma tölteléket. A tészta másik felét is kinyújtom, beborítom vele a lepényt. Megszurkálom villával, és megkenem egy felvert tojással a tetejét, hogy szép csillogó színt kapjon a sütéskor.

Kb 180 fokon sütöttem, amig a teteje szép egységes piros színt kapott. Az első szeletek már forrón elfogytak! :)

Szép napot!

Read more...

Almás amerikai palacsinta

Soha nem szerettem az édességeket, de úgy tűnik egy érkező bébi sokmindent kihoz az emberből... Próbáltam tehát egy cukormentes tészta receptet találni, amiben az édes ízt, illetve annak illúzióját a gyümölcs, és maga a "palacsinta-feeling" hozza. Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 1 evőkanál sütőpor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 1 evőkanál olaj

Elkészítés: A lisztet öntsük egy közepes keverőtálba, adjuk hozzá a sütőport., tegyük hozzá a tejet és a felvert tojást, kézi habverővel csomómentesre keverjük össze. Ez idő alatt, megkérjük a férjünket, hogy reszeljen le néhány almát. A reszelt almát kinyomkodjuk, jól megszórjuk fehéjjal, és a tésztához keverjük.

Teflon serpenyőben, zsiradék nélkül sütöttem a palacsintákat, mivel ha jó a teflon, nem fog sem leégni, sem leragadni. Ezzel a megoldással elkerülhetjük a lakásra nehezedő és kiszellőztethetelen olajos szagot is! Hát nem tökéletes?

Én cukor és zsírmentes kismama verzióként (ha-ha, de jó, hogy amúgy is így szeretem! :), keserű kakaóporral megszórva ettem, Sá viszont jól eláztatta juharsziruppal, majd evett néhány málna-ribizli lekvárosat és nutellásat is a biztonság kedvéért. Sok cukorral. Szép napot!

Read more...