Vörösborban főtt marhapörkölt

Sá nagypapájától kaptunk 1.5 liter vörösbort, és mivel ennyi nálunk hmmm...sokára fogy csak el, kitaláltuk, hogy legyen egy jó marhapörkölt!
Már ezer éve szerettem volna kipróbálni azt a régi receptet, amiben a hús víz nélkül, CSAK borban készül el. Régen, amikor az ivóvíz még nem volt megbízhatóan jó minőségű, aki megtehette, gyakran (praktikusan a fertőzésveszély miatt) víz helyett is bort ivott. Nem hiszem, hogy nálunk rendszer lesz belőle, de egyszer mindenképp szerettem volna kipróbálni ezt a változatot is.
Az alapreceptem amugy ugyanez, csak ott 1.5 liter bor helyett vizet és az "íz kedvéért" max 2-3 dl bort használok.

Marhapörkölt

• 1 kg marhalábszár
• 3-4 fej hagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• pirospaprika
• 1 zöldpaprika
• 1 paradicsom
• 2-3 babérlevél
• 1.5 l bor (ügyeljünk a minőségre, ne legyen túl savas!!)
• só, bors, kömény

Ahogy egy szakács barátomtól tanultam, én mindig a sok hagymás marhapörkölt változatot készítem. A hagymától vastag, sűrű szafja lesz a pörköltnek. Egyszerűen kiráz a hideg a folyós-zsírban úszó-átlátszóan narancssárga levű változatoktól... pedig úton-útfélen belefut az ember a kötelező rokonlátogatások alkalmával.

A mi pörköltünkhöz először öszevágjuk a hagymát, mennyiségileg az "amennyit nem szégyenlek kategóriának" megfelelően. Megpucolom és durva darabokra vágom a fokhagymát is.
A marhalábszárat megtisztítom, és kockákra vágom.
Egy kis kanál zsíron (ha nincs, olajon) megpirítom a hagymát, annyira, hogy szép pirult színt kapjon. Beleteszem a húst, és nagy lángon átsütöm. HA már mindenhol fehér, visszaveszem a lángot, és mehet bele a fokhagyma. A hús eddigre már levet enged, mehet hát rá a pirospaprika és egy kis bors. Itt még mindig nem szoktam felönteni, megvárom, miíg a hús saját leve besűrüsödik. Ha ez megvan, felöntöm vörösborral, épp amennyi ellepi. Beleteszem a maradék hozzávalókat, a köményt, a paprikát-paradicsomot. Ezek nélkül is életképes a dolog, de ha van itthon, én mindig használom.
Alapvetően attól függetlenül, hogy bort vagy vizet használok, mindig csak annyira öntöm fel a pörköltet, hogy éppen ellepje a húst a lé. Ez -hasonlóan a hosszú lében főtt és rizottósan elkészitett rizshez - kissé több odafigyelést és kevergetést igényel, viszont alapvetően más állagot és ízt eredményez...

Most borral öntögettük szorgalmasan a pörköltünket, ami egyre sötétebb színt kapott. Az igazsághoz tartozik, hogy félúton meginogtam, és ha nincs mellette Sá, lehet hogy vizzel folytatom a főzést... :)
De Sá szerencsére ottvolt, és meggyőzött (vagyis meggyőztük egymást) hogy ilyen közel még sosem voltunk ennek a régi receptnek a kipróbálásához mint most... igazán kár lenne meghátrálni, bármi is lesz a végeredmény.

Egymást bátorítva kitartottunk, és mire a hús megpuhult, a pörkölt bizony megitta a 1,5 liter vörösbort. Mindezek ellenére ízében egyáltalán nem volt túl boros, vagy neadjisten' alkoholos.

A végeredmény: egy testes, férfias, karakteres, színében sötét pörkölt, ami inkább bográcsba mint hétköznapi vacsorához való. A szaft sűrű, zsírtalan, szinte önálló fogásként megállja a helyét. Mélytányérból, csípőspaprika szeletekkel megszórva, kanállal ettük, természetesen köret nélkül, csak kenyérrel.
Bár csak ketten voltunk rá, alig 1 tányérnyi maradt, amit gyorsabb licitálónk, Sá nyert meg másnap ebédre.

Szép napot!

Read more...

Körömpörkölt (csülökkel)

Bár ritkán készítem, én nagyon szeretem a körömpörköltet. Sá magától nem kéri, vendégnek rizikós feltálalni, így csak néha-néha kerül a menübe.

Ez az étel megállja a helyét igazi bográcsos, szüretelős menüként is, bár ügyeljünk rá, hogy a "kényesebb" vendégeknek is készítsünk valamit! Nálunk igazi szüreti klasszikus fogás még az egyben sült húsok mellett a fasírozott (hidegen), különféle saláták, szigorúan kenyérrel, körettel ilyenkor senki nem vesződik.

A mi helyzetünk kicsit speciális, mivel van (szőlős)hegyünk, viszont az elöregedett szőlőt - szakértelem híján, és egy borzalmas ízű házibor készítése után - apu kivágta. Emiatt a "HEGY" egy sokkal kellemesebb funkciót kapva a sütések-főzések-vendégfogadások-bográcsozások helyszínévé vált. Általában én vagyok a szakács, egyrészt mert imádok főzni, másrészt így ki tudom vonni magam a többi munka alól... :)

Már egészen rég, középiskolás korom óta az én feladatom a megfőtt köröm kicsontozása, ugyanis mindig csak abból tudtam jóízűen enni, amit saját kezűleg válogattam át. Ma általában egyben veszem meg a körmöt, mert az ételbe belefőlő szilánkokat szeretném elkerülni.

Hogy kiadósabb legyen, csülökkel gazdagítjuk, így (kompromisszumot kötve magunkkal és a vendéggel) hús is bőven kerül bele. Az én kedvenceim a köröm belsejében lévő vastag, puhán ragacsosra főtt inak, ezeket van hogy már csontozáskor kilopkodom, sóval és puha kenyérrel.

Lássuk, mi kell hozzá?

Körömpörkölt

• 3-4 fej hagyma
• 4 egész köröm
• 1 bőrös csülök (a vendégek számától függően lehet első vagy hátsó)
• sok fokhagyma
• pirospaprika
• só, bors
• babérlevél
• 0,5 l vörösbor
• piros arany (opcionális)
• olaj
• őrölt kömény

Ha bográcsban fő majd az étel, a körmöket előző nap készitem el, így a helyszínen már a megtisztított, kész alapanyagot tudom felhasználni. A csülökpörkölt rész teljes egészében a bográcsban fő!

Ha otthon készítem az egészet: A körmöket megtisztítom, és egy fél fej fokhagymával, egész borssal és babérlevéllel együtt kuktába teszem. Előveszek egy másik edényt . Amig a köröm fő, kockára vágom a hagymát. Ha pörköltet főzök, én mindig sok hagymával dolgozom, szeretem ha az adja meg a szaftot. A hagymát olajon megdinsztelem, majd mehet bele a kockára vágott csülök. Mielőtt bármi mást tennék bele, megpirítom a húst, hogy igaz "pörkölt"-et kapjak. A paprika, só bors csak ezután mehet bele!

Ha mindez kész, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beleteszem az apróra vágott fokhagymát, köményt, babérlevelet, és majdnem puhára főzöm. Amint elkészül a köröm, aprólékosan kicsontozom, és a húst kockákra vágom. Ha esetleg ez előző nap történik akkor a főzővizet lehűtöm és zsírtalanítom, majd a megdermedő kocsonyás lé is mehet másnap az ételbe.

A kicsontozott húst a csülökhöz rakom, összeforralom, és utánizesítem. Mehet bele a vörösbor, amivel addig forralom, amig a hús puha, a szaft telten csillogó és ragacsos nem lesz.

Nálunk ehhez nemigen jár köret, friss kenyérrel, házi (kovászos) uborkával esszük.

Szép napot!

Read more...