Pár éve Tirolba kaptunk meghívást egy kedves ismerős családtól. Én nem vagyok egy hegymászós fajta, nekem a "menjünk fel a hegyre" típusú programokban a legizgalmasabb rész a hegytetőn (szerencsés esetben) található, egyszerű ételeket kínáló kis fogadó vagy pihenőhely. Tirolban a helyi vendéglátóink jóvoltából volt szerencsénk egy eldugottabb részt felkeresni, ahol a túra végén egy kis hegyi parasztház és egy néni fogadott minket, helyben készült friss vajjal, sajttal... és gombóccal. Itt az egyetlen zaj a tehenek kolompolása, a levegőt harapni lehet, és csak arra kell ügyelni, hogy nehogy bokáig merüljünk egy hideg kis patakban, vagy egy jó meleg tehénlepényben. :)
Mivel ebéd előtt érkeztünk, meg tudtuk nézni a knödel készítését, amit a néni szerint tradicionálisan a hónalj alatt szokás gömbölyűre formálni... :))) Szörnyülködésünket látva nekünk mégis kézzel készült a tradicionális knödel.
A hónalj alatt gömbölyítős "receptet" azóta sem próbáltam, viszont gombócból kóstoltam több variációt is:
- a simát (levesben kifőzve),
- szalonnásat (főzve és sütve),
- sajtosat (főzve),
- szalonnás-sajtosat (sütve),
- spenótos-sajtosat (főzve),
Érdekes, hogy akkor nem, viszont évekkel később az édes változatba is belefutottam:
- egész eperrel,
- sárgabarackkal,
- mogyorós trüffelkrémmel,
- és egyik legérdekesebb változatként: salzburgi Mozart-golyóval töltve.
Legjobban mégis a szalonnás változat jött be, azon belül is a sütött, majd levesben tálalt megoldás. A receptet is Tirolból kaptam, így azt hiszem ez tényleg egy igazi, ottani íz.
Speckknödel:
- 0,4 kg szárított, kb 1 cm-es kockákra vágott kenyér
- 1-2 fej hagyma
- apróra kockázott húsos szalonna, vagy füstölt parasztsonka
- petrezselyemzöld, snidling, újhagyma szár (ha van)
- 4 tojás
- mischling (házi vegeta, azaz sóban eltett darált zöldésgek - erről majd rakok be receptet)
- kis víz
- bors
A recept előkészítést igényel, ugyanis apró kockákra kell vágni a kenyeret, és sütőben, vagy ha nagyon előre tervezünk, akár levegőn keményre kell szárítani.
Ausztriában lehet kapni nagyon jó minőségű "Knödelbrot"-ot, a kívánt méretre vágott, szárított kenyérkocákat. Ha arra járunk, mindig hozunk pár zacskóval, mert nagyon nagyban megkönnyíti a knödel készítését, és igazán jó ízű. Arrafelé nem a megmaradt kenyereket darabolja-zacskózza a pékség, mint felénk általában, hanem direkt erre a célra sül ki a kenyér. Nagy különbség!!!
Alapos kézmosás szükségeltetik, a knödel összeállítása végig kézzel készül!
A száraz kenyérkockát egy nagy keverőtálba öntjük. ráöntünk 1-2 pohár vizet (menyiségtől függően, először inkább ovatosan, maximum pótoljuk) és összekeverjük/ gyúrjuk. Olyannak kell lennie, hogy még sértse a kezünket, hiszen a vítől a kenyér csak egy része ázik el. Ez eredményezi, hogy a gombóc egyrészt tésztás, másrészt tényleg knödel jellegű lesz az egészben látható kenyérkockák miatt.
Egy serpenyőben megpirítjuk a szalonnát, vagy a sonkát, majd a fennmaradó zsiradékon az apróra vágott vöröshagymát. Pirítsuk ténylegesen aranybarnára, hogy megkapja azt a jellegzetes, édeskés hagymaízt. A megsült hozzávalókat a kenyérhez öntjük, majd mehet bele az apróra vágott petrezselyemzöld, esetleg snidling, vagy apróra vágott újhagyma szár.
A kenyér mennyiségétől függően felverünk 3-4 tojást és a masszához öntjük. Ez is nedvesíti, ragasztja, de itt még mindig éreznünk kell gyúrás közben keményebb részeket.
Kóstoljuk, gyúrjuk, utánizesítjük. Mi minden évben készítünk házi vegetát ami nálunk családilag a "mischling" névre hallgat, ami németül keveréket, korcs(kutyát), összevissza dolgot jelent... :)
Én ezt használom hozzá, de ennek hiányában a sima sózás is megteszi, már amennyiben szükséges a sonka-szalonna melett.
Ha kész a tészta, nedves kézzel gombócokká formáljuk. Mi kisebb, max. tojás nagyságú gombócokat szoktunk, mert jobban porciózható a levesbe, de Tirolban kb. hógolyó méretű gombócokat gyúrnak.
.jpg)
Ha elkészültünk a "gömbölyítéssel", már csak annyi a dolgunk, hogy forró olajban pirosra süssük a gombócokat. Mivel a kész gombóc nagyon jól fagyasztható, és egy sima rántott elvest is tartalmas vacsorává varázsol, nálunk mindig nagy menyiségben készül. Itt már praktikus ha fritőzt használunk, mert egységesen szépek lesznek a gombócok.
Ha kisült, mehet rögtön a tányérba, rá a forró (üres) leves... nagyon finom.
A főtt változatot (azt nem sütjük ki előtte) láttam sült malac-savanyú káposzta társaságban is megjelenni, az sem vált hátrányára. Pozitívum, hogy a recept nagyon jól variálható, hiszen az alapreceptből készülhet egyidejűleg (egy kosszal :) natur, sonkás, sajtos, főtt, sütött változat is, fagyasztóba vele.
Ha fagyasztjuk, én vagy időt hagyva neki, szobahőmérsékleten (ez a ritkább, általában a gyors megkívánás, azonnal evés változat játszik), vagy mikróban szoktam teljesen átforrósítani. Levesben melegíteni nem célszerű, mert szét fog esni a forró lében mire felolvadna, és eltűnik a sült jelleg.
Szép napot!
Read more...
160+bread.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A szeleteket a nedves sóval együtt üvegekbe töltjük. (a lenti képen bal oldalt az eredeti üveg)
Az üvegeket lezárjuk. Pár hét érlelés után a ciromlé teljesen feloldja a sót, és egy sűrű "sószirup" képződik. Innentől már fogyasztható, de igazából bármeddig eláll. 
Szép napot!
Teflon serpenyőben, zsiradék nélkül sütöttem a palacsintákat, mivel ha jó a teflon, nem fog sem leégni, sem leragadni. Ezzel a megoldással elkerülhetjük a lakásra nehezedő és kiszellőztethetelen olajos szagot is! Hát nem tökéletes? 
Én cukor és zsírmentes kismama verzióként (ha-ha, de jó, hogy amúgy is így szeretem! :), keserű kakaóporral megszórva ettem, Sá viszont jól eláztatta juharsziruppal, majd evett néhány málna-ribizli lekvárosat és nutellásat is a biztonság kedvéért. Sok cukorral.
Szép napot!
